Az Árpád-kor emlékét a Cegléd mai közigazgatási területén (kb. 245 km2) belül maradt kő- és téglatemplomromok (számuk 16) őrzik. A mai belvárosban 1350-ben már állott a Szent Anna kápolna. A várost, mint hajdani királynői birtokot Nagy Lajos hitbuzgó anyja, Erzsébet anyakirályné az óbudai klarisszáknak adományozta az 1368. május 8-án kelt okiratban. A hívek számának gyarapodása miatt a kápolna mellé templomot is építettek, 1417-ben már bizonyosnak látszik a Szent Kereszt név, mint patrocínium. 1528-1530 között Balázs pap az új hitet hirdette Cegléden, hamarosan a templom a protestánsok kezébe került. Majd Szegedi Kis István 1545-től ezt a hívő közösséget megerősítette és az áttérés kiterjedt az iskolára is.

A katolikusok a templomot csak a török kiűzése után 78 évvel szerezték vissza. A jogi eljárás 1752-ben kezdődött el, majd két év múlva, helyt adtak panaszuknak a Helytartó-tanácsban. Ekkorra a templom a katolikusok számára is kicsinek bizonyult. 1822-ben Homályossy (Tunkel) Ferenc szolnoki építész tervei szerint új templom épül, melyet Nádasdy Ferenc váci püspök szentelte fel 1827. augusztus 31-én.
A főoltárt Dunaiszky Lőrinc készíti el 1830-ban, Schöffl József pedig megfesti a nagyméretű oltárképet, ami a Kálvária jelenetét ábrázolja. 1838-ban 14 regiszteres orgonát állítanak a kórusba, Focht Károly pesti orgonaépítő művét. 1840-ben pedig Donát Antal pesti festő az egész templombelsőt kifesti. A templom belső enteriőre évtizedekig megmarad, de 1910-ben bevezetik a villanyt. 1921-ben kisebb tűz keletkezik a tetőzetben, amelyet gyorsan eloltanak.
1928-ban bővítik a kórust, 1930-ban palával fedik be a tetőt. A II. világháború idején 3 manuálos, 34 regiszteres Rieger orgonát építenek a Szent Kereszt templomba (1941), amelyet 1993-94-ben önkormányzati támogatással az Aquincum Orgonagyár újít fel.

Chiovini Ferenc szolnoki festőművész 1955-ben egészen új templombelsőt hoz létre, a mennyezeti képek az ő munkái, a díszítőfestést pedig Dénes Jenő műegyetemi tanár elképzelései szerint Harmos Jenő valósítja meg. Mivel a II. világháborúban egy belövés a toronysisakot ledöntötte, annak pótlása 1967-ben valósul meg. A templom külseje 1986-ban, a belseje pedig 1989-90-ben újult meg, mindkettő Dragonits Tamás, Ybl-díjas építész tervei alapján.
A középkorban bizonyosan volt plébánia (feltehetőleg a mai helyén), amely 1753-ben kelt kérelem után épült Botka plébános elgondolása szerint. Az épülethez konyha- és gyümölcsöskert is tartozott.
A város legrégebbi szakrális szoborcsoportja a Kálvária-temetőben található Kálvária szoborcsoport. Róla az első adatok a Historia Domus I. kötetében található, melyek szerint azok 1843. december 9-én egy nagy szélvihar után ledőltek. A kijavításuk és felállításuk 750 Ft-ot igényelt. A Szentháromság szoborcsoport pedig 1898 körül készült el, bár Dercsényi Dezső egy évszázaddal korábbira datálta. 1845-ből származik a templom előtti Ecseri Antal-féle kereszt. Az út menti pihenő és donációs keresztek regisztrált száma 18.
Jelenleg az Óplébánia gondnoksága alatt áll a Csengettyűs-temető, a Kálváriatemető pedig 1964 óta a Magyarok Nagyasszonya kápolna és Róm. kat. Újplébánia kezelésében működik. Az Újvárosi köztemetőbeli területi részjogáról az Óplébánia már korábban lemondott. Az újvárosi Szent Margit-kápolna (Vörösmarty tér 1.) az 1920-as évek óta működik. Szintén az Óplébániához tartozik a zöldhalmi Kisboldogasszonykápolna, amelyet 1958-ban szenteltek fel, a csemői Urunk színeváltozása templom pedig 1992 óta várja a híveket.