Mint Buda környékén, úgy Budatétényben is a török hódoltság megszûnése után kezdôdött el az új élet. Lakossága a Bajorországból idetelepített néhány német családból indult meg. A kis közösség már 1780-ban Szent Mihály tiszteletére kis kápolnát épített, vele összeépítve egy egytantermes iskolát is. A kápolnában a magukkal hozott nagyon szép korai barokk, hársfából faragott Madonna reliefet helyezték el egy szép Szent Mihály szoborral. A mûvésziesen restaurált dombormûvet a barokk tartozékaival (kánon táblák, fa gyertyatartók stb.) ellopták. A közösség Kistétény néven közigazgatásilag Nagytétényhez tartozott, plébániailag szintén az ô filiájuk volt. Közigazgatásilag 1870-ig, egyházilag pedig 1921-ig tartoztak össze, azóta önállóak. A Szent Mihály kápolna kicsi volt. Új, nagyobb templom építésébe kezdtek, amelyet Gertsner Károly tervezett neoromán stílben, már akkor nagyobbítási plusz tervvel, de ez idôközben elkallódott. Az elkészült templomot Dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök áldotta meg 1912. szeptember 22-én. A falu 1914-ben a Budatétény nevet veszi fel. A falu népesedett és Shvoy Lajos megyéspüspök indítására hozzákezdtek a templom nagyobbításához. Ezt már az 1925–36-ig a plébániát vezetô és itt letelepedett Isteni Ige Társasága elkezdte, majd az 1930-as évek végén Krassay Virgil építész által készült modern kazettás mennyezettel elkészült templomot Shvoy Lajos megyéspüspök 1941. szeptember 14-én Szent István király tiszteletére konszekrálta. A II. világháború alatt a templom súlyosan megsérült, ekkor pusztultak el az 1912-ben készült rész magyar szenteket ábrázoló üvegablakai is. A templommal összefüggésben, a sekrestye és szentély mögé 1985-ben hitoktatótermet épített az egyházközség. A plébániaépület 1976 óta saját tulajdon. A templom 15 820. törzsszám alatt a mûemléki nyilvántartásban szerepel. A plébánia az 1993-as egyházmegyei határrendezés során került a székesfehérvári egyházmegyétôl az esztergom-budapesti fôegyházmegyéhez.