Nem sokkal azután, hogy Kalazanci Szent József megalapította a piarista rendet (1597), 1642-ben a szerzetesrend terjedése eléri a lengyel-magyar határt, és piaristák telepednek meg Podolinban. Később Privigyére és Nyitrára, majd 1714-ben Vácra érkeztek a piarista atyák. Kolloitz Zsigmond, az akkori váci megyéspüspök lelkesen fogadta a rendet "...akik mind a példás élet világosságával, mind az isteni ige hirdetésével a tévelygő népnek az ősi hit útját megmutatnák". Mert ebben az időben az egyházmegye "...a Luther és Kálvin-féle eretnekekkel van beszennyezve, azon mételyes felekezetektől kitisztítani és az ősi relígiónak visszaadni...főképpen pedig az ifjúságot a tudományokban és a keresztény tanban oktatva, apostoli ténykedésekkel alkalmatos férfiakká képeznék". Az atyák megbízást kaptak a plébánia vezetésére, e munkakörnek 1717-ig, Gróf Althann Mihály püspökké szenteléséig tehettek eleget.
A templom, a rendház és az iskola telkét Berkes András prépost, a piaristák nagy patrónusa adományozta. Az alapkövet 1725-ben tették le. 1727-ben az atyák, akik eddig a kanonokházban laktak, végre birtokba vehették a rendházat, nemsokára elkészült a rendház kápolnája, illetve az iskola épülete, melyeket szintén ebben az évben szenteltek fel. A templom falai, illetve a boltozatok 1745-ben készültek el, ekkor vették használatba a hívek, és ekkor szentelte fel Kaló Ferenc püspöki helynök. Az ő adományából épült fel 1753-ban a kettős barokk torony, tetejükön hagymasisakkal. Hamarosan elkészültek az új harangok és a toronyóra is. 1785-ben mint derült égből a villámcsapás érkezett meg a piaristák átköltöztetési parancsa. A templom oltárképeit, padjait, szószékét, toronyóráját és kedves hangú harangjait elkobozták. A szószék ma Dabas-Sáriban az ottani plébániatemplomban van felállítva. Ezen kívül a tornyok felső szintjeit elbontották. Az iskolát és a rendházat katonai laktanyává alakították. Csak 11 év elteltével, 1796-ban kapták vissza a piaristák a régi, elkobzott ingatlanjaikat, melyek ekkor kissé romos állapotban voltak. Az oltárképek egy részét sikerült visszaszerezni, új orgona készült, és új harangok érkeztek. A 19. század derekára a két torony annyira romos állapotba került, hogy azokat Filzer József ácsmester vezetésével újjáépítették 1886-ben. 1948-ban, az iskola és a rendház államosításakor a templomot téglafallal leválasztották a rendháztól, megszűntetve evvel a kórusra való feljutás lehetőségét. A Szent Anna Kórus diákjai adományozták a mai csigalépcsőt.

A váci városközpont jellegzetes eleme a piaristák barokk temploma és rendháza. Kéttornyos főhomlokzatát magas, ión pilaszterek tagolják, melyeket háromszakaszos, golyvázott főpárkány zár le. A kosáríves bejárat fölött balluszteres, kőkorlátos áldásosztó erkély, afölött pedig a rendalapító, Kalazanci Szt. József látható két gyermek társaságában. A két torony közötti, íves timpanonnal záródó oromfalon lant alakú nyílás, az oromfal két szélén egy-egy voluta helyezkedik el. A tornyok harangház-ablakai ízléses lóhere záródásúak. Az oldalhomlokzati faltükrökben nagyméretű, tört ívű ablakok helyezkednek el. A szentély egyenes záródású.

Egyhajós, háromboltszakaszos, hevederívekkel tagolt belseje van. Ülőhelyeinek száma 200. Első orgonáját Mártonyi János adományozta, ez 1785-ben elpusztult helyette 1797-ben Benedek Ágoston főesperes adományozta a mai, barokk szekrényű hangszert. Az 1920-as években Gersten Engst József javította és bővítette az orgonát. Az 1970-es években a fújtató kipukkadt bőrládáját javították, ragasztották. Kétmanuál + pedálos, 26 regiszteres, pneumatikus-kúpládás. Napjainkban romos állapotban van, gyakorlatilag nem használható, újat kellene építeni helyette. Hangversenyeket éppen ezért nem rendeznek a templomban.