A gyöngyösiek által nagytemplomként ismert épület első írásos emléke 1301-ből származik, de valószínű, már korábban is létezett. A többszöri átépítések nyomán ma a templom kívül-belül barokk formát mutat.

Az eredeti templomot a XV. század végén nagyméretű, gótikus csarnoktemplommá alakítottak. Erre emlékeztet az apszis két oldalán lévő két-két nagyméretű, gótikus ikerablak. A hajó közepén, délen kisméretű gótikus harangtorony volt, ennek alapfalai ma is láthatók. Az északi oldalon a szabócéh által építtetett gótikus Szent Anna-kápolna alapfalait és gótikus bélyeges téglákkal burkolt belső részét találta meg a kutatás.

A templomot 1746-1756 között barokk stílusban átépítették. Később két tornyot építettek hozzá. Az 1917-es tűzvészben a templom súlyosan megsérült. A déli oldalkapunál egyszerű emlékharang emlékeztet a csapásra. A templombelső egységes barokk hangulatot tükröz. Különlegessége a szentély déli oldalán álló gótikus bronz keresztelőmedence.