1181-es oklevél említi elõször az esztergomi káptalan birtokaként. Ettõl kezdve gyakran találkozunk nevével Durog, Borok, Durugd alakban. A török idõben elpusztult községben 1694-tõl németek telepednek le. Plébániája középkori eredetű. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék Miklós nevű papjáról tesz említést. Az 1629-es Pázmány-féle összeírás, amely az 1397. évi esztergomi káptalani statutumokhoz kapcsolódó feljegyzésen alapul, Dorogot és a környékén levõ Epöl, Csév, Héreg, Kesztölc, Tardos és Visegrád plébániáit az esztergomi érsek joghatósága alá tartozó exempt plébániák között sorolja fel. 1701-ben az esztergomi fôszékesegyházi fõesperes végez Dorogon vizsgálatot. Ekkor egy jezsuita működik a községben. Ugyanezen évben visszaáll plébániája. Két évszázadon keresztül váltakozva látja el filiáiként a szomszédos településeket. 1938-ban területébõl válik ki a dorogi bányalelkészség (a mai Dorog Szent Borbála plébánia). Középkori templomának alapmaradványait a Mészmû hányója fedi. Az 1701-es visitatio canonica arról számol be többek között, hogy a 120 hívôbôl álló plébánia közadakozásból templomot emel Szent József tiszteletére. A megszaporodott lakosság részére a kegyúr, az esztergomi káptalan 1767-ben kezdi meg a mai, barokk, mûemlék jellegű templom (296 m2) építését. 1775-ben Révay Antal püspök szenteli fel. – 1967–68-ban belsõ festést és új liturgikus térkiképzést kap. Külsõleg 1976-ban újítják fel. – A plébániaház egyházi tulajdon. – A XIX. sz.-ból származó kálvária helyébe 1930-ban újat állítottak, amely a háború alatt elpusztult, de 1996-ban helyrehozták.