A település századunk első felében alakult ki, pontosabban 1921-ben Rákoskeresztúrnak a nagykátai vasútvonaltól északra és délre eső részén. Az új telepesek budapesti tisztviselők és jómódú polgárok voltak. Villanegyedszerűen építkeztek. Rákoskeresztúrhoz tartozott egyházilag. Kezdetben óvodában miséztek. Toldy Lászlóné 1924-ben alapítványt tett templomépítés céljára. Az alapítvány összege 100 ezer korona volt, 1928-ban a községtől telket kaptak, amelynek tulajdonjoga a községé maradt, de az egyháznak szolgalmi jogot biztosítottak. Egyházközsége 1925-ben, templomépítő bizottsága pedig 1928-ban alakul. Templomát Irsy László építész-tanár tervezte. Alapkövét 1934-ben helyezték el és 1937 májusában Dr. Haász István tábori püspök szentelte fel. (660 m2). A templomot építő plébános Dr. Béky László esperes már a templomszentelést nem élte meg, mert előtte fél évvel meghalt. A híveket ekkor még Rákoskeresztúr gondozta lelkileg az utód, Richter József keresztúri plébános vezetésével. 1941-ben alakult meg az önálló lelkészség, majd pedig 1948-tól plébánia lett. A templom főoltárát Grantner Jenő szobrászművész készítette. Szent Teréz szobrot és két reliefet mintázott meg. A templom külső falánál Kisfaludi-Stróbl Zsigmond: Krisztus elesik a kereszttel címû művészi értékű szobra látható. Liturgikus terét 1974-ben Csibi Gyula tervei szerint rendezik. 1979-ben kívül-belül festik. Belső festéstervet Nemcsics Antal professzor festőművész készített. 1997-ben sor kerül a tetőhéjazat teljes cseréjére és a homlokzat festésére. 1940-ben házat vásároltak a plébánia részére, ez ma is az egyházközség tulajdona. A plébánia az 1993-as egyházmegyei határrendezés során került a váci egyházmegyétől az esztergom-budapesti főegyházmegyéhez.

Anyakönyvek: 1941-től.