Minden hónap 13-án délben Fatimai szentmise van. (vasárnapok kivételével).
májusi (Lorettói) litánia: májusban keddtől péntekig 17.30-kor.
októberi rózsafüzér: októberben keddtől péntekig 17.30-kor.
szentségimádás papi és szerzetesi hivatásokért: pénteken este (advent, nagyböjt, május, október kivételével) 18 órától
keresztút: Nagyböjt péntekjein:  17:15-kor.
Gyóntatás: szombaton 10 és 12 óra között, esetleg vasárnapokon a szentmisék alatt


 

A kapucinus templom és kolostor helyén a középkorban is épület volt, feltehetően az ágoston-rendiek kolostora. A török hódoltság idején a mai templom területén állt Tojgun pasa dzsámija; ettől csak egy szűk sikátor választotta el a török fürdőt, amely a későbbi kapucinus kolostor helyén húzódott észak – déli irányban. (A középkori és a török falmaradványok az 1972–73-ban végzett ásatások során kerültek elő.) A dzsámi két homlokzati fala átépített formában ugyan, de fennmaradt, éspedig a mai templom északi és déli falában. 1687-ben a dzsámit a jezsuiták kapták meg, akik tatarozták, török jeleket viselő falait bevakolták, és ilyen formában plébániatemplomnak használták. Az egykori török fürdő katonai kórházként szolgált, jezsuita igazgatás alatt. 1687-ben Széchényi György esztergomi érsek, hercegprímás megalapította a budai kapucinus kolostort és erre a célra a szerzetesrendnek pénzadományt is felajánlott. A rend főnöke 1688-ban kérte és királyi leirat alapján meg is kapta a katonai kórházat és az egykori dzsámit kolostor és templom céljaira, de az épületet ténylegesen csak 1692-ben vehették használatba. 1697-től kezdve az ideiglenes jellegű templomot folyamatosan átépítették, új funkcióihoz igazították. Az átalakítást Linzi Ottó kapucinus atya irányításával végezték. A munkálatok során a bejáratot áttették a keleti oldalra, és ide lépcsőket helyeztek. Az elkészült templomot Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére, 1716. szeptember 20-án szentelte fel Natali Lukács belgrádi püspök. 1756-ban a mai Corvin teret és a Várhegy lejtőjén is egy jó darab területet magában foglaló birtokot fallal vették körül. Az 1760-as években a templom új, nagyszabású oltárokat kapott. 1776–77-ben kelet felé meg-hosszabbították a templomot és új, volutás oromzatú, barokk homlokzatot kapott. 1849 tavaszán a templomban kár keletkezett. Leginkább a tetőzet sérült meg, de ez is elég lehetett arra, hogy az épület állaga a következő években erősen leromoljon. A teljes újjáépítés elkerülhetetlenné vált. Ezt 1854–56-ban az Országos Építési Igazgatóság hajtotta végre. Az újjáépítés nyomán alakult ki az épület ma is ismert formája, alig érintette viszont a barokk templombelsőt. A munkálatok elvégzésére 1854. június 20-án versenytárgyalást írtak ki, melyet Gerster Károly pesti építési vállalkozó nyert meg. Gerster 1856. január 9-én csődöt jelentett, így a kivitelezést egy másik vállalkozó, Becker Károly fejezte be. A homlokzatra a kapucinus hagyománytól eltérően hegyes torony került, nyilván az épület plébániatemplomi rendeltetésére való tekintettel. Az immár feleslegessé vált kis tornyot és a hosszházhoz kétoldalt csatlakozó földszintes toldalékokat lebontották, a templom szentélyét kívülrôl a fôhajó teljes szélességére bôvítették. A templombelsőt Hils müncheni festő díszítette új falfestményekkel. Az újjáépített templomot 1856. november 22-én szentelték fel. Az épületegyüttes 1944–45-ben súlyosan megron-gálódott, egy bomba áttörte a templom mennyezetét is, és a szentély elôtt robbant fel. Elpusztultak többek között a 18. századi oltárképek, a neobarokk szószék, az üvegablakok és a falfestés nagy része. A templom belsejét a háború után helyreállították, az oltárépítményekbe új képeket helyeztek. Külsejét 1968–69-ben renoválták. A plébániát jelenleg ismét a kapucinus rend látja el. A templom az 1997. évi LIV. törvény alapján 15 157. törzsszám alatt II. kategóriába sorolt műemlék.

Anyakönyvek: 1787-tôl.