Nagyboldogasszony-bazilika
Frissítve ill. megerősítve: 2012.08.15.
Ó olyan jó lenne, ha a karácsonyi időszakban a legkisebb településről is megtudhatnánk, hogy mikor van karácsonyi szentmise! Annyian vannak, akik legalább ilyenkor keresnek misét. De gyakran nem találnak jó adatot. Segíts, hogy segíthessünk nekik!
Az adománygyűjtés részlete, állása, és biztonságos fizetési mód elérhető az Adomány.hu oldal:
Kapcsolódó információk
Szombaton 10 órától hittanóra az elsőáldozók számára, 11 órától a bérmálkozók számára
Bemutatkozás
A nagy multú középkori egyházmegye székhelye és a messze földön híres székesegyház a török pusztítás majd a Reformáció és az új fejedelmi palota építkezéseinek áldozatául esett. A visszafoglalt városban eleinte a püspökök szerény anyagi helyzete és az újjáépítések napi problémái nem engedték meg a hagyományokhoz méltó egyházi építkezések megindulását. A század közepére azonban a viszonyok rendeződtek, a püspöki jövedelmek növekedtek, és napirendre kerülhetett az egyházmegye megszervezése, a székesegyház, valamint a papnevelde felépítésének kérdése. A váradi püspökök megragadták az így kínálkozó lehetőségeket, és új épületegyüttesekkel igyekeztek városuk régi fényét visszaadni. Majdnem a kezdetektől jellemző az építészeti feladat egységes megfogalmazása, vagyis az a sajátság, hogy a székesegyház, a püspöki palota és a szeminárium alkotta közös kompozícióban gondolkodtak. A jelenlegi székesegyház építésének elkezdése Forgách Pál püspök (1747-1757) nevéhez fűződik, aki az épület tervének elkészítésére Franz Anton Hillebrandt fiatal bécsi építészt kérte fel. Az építész 1750-ben a püspökkel folytatott tárgyalás után kötelezte magát három vázlat alapján 11 rajz elkészítésére.Hillebrandt az elkészült tervrajzokat átadta a püspök bécsi ügynökének, Bernáth Györgynek. Ez utóbbi jelenlétében három bécsi építőmester átvizsgálta a rajzokat, a már elkészült modellel összehasonlította és egyes módosításokkal kivitelre ajánlotta. Ezek után Bernáth a terveket bemutatta a kancelláriának is, az pedig jóváhagyta a püspök szándékait és építészeti elképzeléseit.
A székesegyház alapjainak kiásása még 1751-ben megkezdődött. Ez időben már olasz kőművesek is jöttek Giovanni Battista Ricca vezetésével. Ricca "átformálta"Hillebrandt terveit, és vezetése alatt 1752. október végéig az alapfalak már a föld színéig emelkedtek, 1753-ban pedig az ablakok alsó párkányáig. 1756-ben a püspök felszentelte az ideiglenes székesegyházat, amely addig csak megáldott volt. A lendületes építést két esemény, egyrészt az építész Ricca halála 1756-ban, másrészt Forgách püspök váci püspökké történt kinevezése gátolta meg. Apüspöki szék betöltetlensége alatt Kruspér István királyi tanácsos és Keserű Györgyváradi kanonok irányította a munkát, a mesterek pedig Domenicus Luchini keze alatt dolgoztak. Az 1759-ben kinevezettPatachich Ádám nagyszabású építkezései elsősorban a főúri rezidencia kialakítását célozták, ezért a székesegyház háttérbe szorult. Egy 1759-es jelentés szerint az eltelt kilenc év alatt Johann Michael Neumannfelügyelete alatt teljesen beboltozták a templomot, a főhajó, a kereszthajók, a szentély csehboltozása s a félgömbszerű szentélyzáródás, a tető alá süllyesztett kupola is elkészült, hasonlóan a sekrestyék, valamint a föléje épített helyiségek, a nyolc oldalkápolna és a föléjük épített nyolc oratórium.
Josef Koller kamarai tanácsos és Hillebrandt tervrajzokkal kísért felterjesztésében egy sor változtatást javasolt - a szentély két ajtajának befalazását, módosítást a kripta méretében, orgonakarzat létesítését, valamint a homlokzat módosítását - amelyhez a királynő hozzájárult. A felterjesztett tervrajz latinkereszt alaprajzú, két mellékhajós, sekrestyés, két homlokzati tornyos templomot ábrázolt. Felvetődött az "ambulacra", a székesegyház sekrestyéjéből a rezidenciához, illetve a kanonoki házakhoz vezető árkádos épületszárnyak építése. A kancellária anyagi megfontolásból ez utóbbit elvetette. Az építkezés továbbra sem haladt megfelelő ütemben. Mária Terézia 1776. március 8-án kalocsai érsekké nevezte ki Patachich püspököt, és ezzel a munkálatok megszakadtak. A káptalan Salamon József kanonokot bízta meg az építkezés folytatásával. A kanonok ragaszkodott Ricca eredeti terveihez, ezáltal számtalan nézeteltérése volt Neumannal, aki Hillebrandt elképzeléseit követte: a már keretelt óranyílásokat befalaztatta, és az órát nem a toronyba hanem a középső oromzaton helyezte el.
Ricca itáliai és Hillebrandt klasszicizáló barokk felfogása közti különbségből eredt a heves ellentét. A királynő Hillebrandtot vette védelmébe, így az ő elképzelései valósultak meg a homlokzat, valamint a külső-belső díszítésben, de ugyanakkor megsürgette az építkezést is. 1779. augusztus 17-re kitűzte az ünnepélyes felszentelés időpontját. Ennek ellenére a befejezés késett. 1779. december 8-án Korniss Ferencnagyprépost megáldotta a templomot, de ünnepélyes felavatására csak 1780. június 25-én került sor. Kollonitz László erdélyi püspök szentelte fel, akit ugyanezen a napon Mária Terézia váradi püspöknek nevezett ki.
