Szent István király idején Szatmár megye egyházilag az 1009-ben alapított erdélyi püspökség joghatósága alá tartozott. A szatmári főesperességet először a váradi Regestrum említi 1213-ban. Első temploma az ispáni vár közelében volt, első hívei valószínűleg bajor telepesek (is) voltak. Később templom épült a XVII. századi csillagvár területén is, majd ennek rombadölte után 1786-1798 között megépült az új plébániatemplom, a mai püspöki székesegyház eldője.
A plébániatemplomot báró Fischer István püspök emelte püspöki székesegyházi rangra. Ekkor nagyítatta meg, lebontatta homlokzatát és északi oldaláról a tornyot, majd új homlokzatot, ennek oldalán két 40-40 méter magas kupolás rotundával díszített tornyot építtetett. A sekrestye, fölötte az oratórium és a kripta építését Klobusiczky Péter püspöksége idején fejezték be. A templom végső, mai alakját Hám János püspöksége alatt nyerte el.