A zalaegerszegi Mária Magdolna Plébániatemplom Zalaegerszeg nem rendelkezik patinás történelmi városmaggal, még a XVIII. század vége felé is alig néhány jelentéktelenebb épület állt a központjában. A település első plébániatemploma - névadója már ennek is Mária Magdolna volt - a XIII. sz. első felében épülhetett. A kis román kori épületet a XIV.-XV. században gótikus stílusban építették át. Minden valószínűség szerint e korszakban emelték mellette azt a szintén gótikus temetőkápolnát, melynek alapfalait 1976-ban a mai templom déli oldaán tártak fel. A törökkel folytatott harcok idején ezek az épületek megsérültek, a XVIII. század első évtizedeiben azonban még kisebb-nagyobb javítások után még használták. 1745-ben az energikus Padányi Bíró Márton (1696-1762) kerül a veszprémi püspöki székbe, s ezáltal ő lett a város földesura is. A püspök nagy lendülettel és kitartással látott hozzá a protestantizmustól szétzilált egyházmegyéje lelki életének fellendítéséhez, az elhagyott plébániák újjászervezéséhez, a romos templomok renoválásához, az újak emeléséhez. A templom alapkövét 1747-ben tették le. A templom építése kezdetben lassan haladt. 1757-ben még mindig csak a szentély volt tető alatt. 1760. május 18-án borzalmas erejű tűzvész volt a városban, ez a tragikus esemény felgyorsította az építkezést. 1769-ben - Padányi Bíró Márton püspök halála után - Koller Ignác püspök rendelte meg a belső freskódekorációt Johann Ignaz Cimbal bécsi mestertől. 1777-ben Mária Terézia apostoli királynő megalapította a Szombathelyi Egyházmegyét, Zalaegerszeg városa is az újonnan alapított egyházmegyéhez kerül. 1809. július 9-én Harrasi Herzan Ferenc bíboros, szombathelyi püspök szentelte fel a templomot. 1826-ban tűzvész rongálta meg az új templomot, de a pusztítás jeleit hamar eltüntették. Napjainkban a templom átfogó restaurálása folyamatban van. A külsőleg megújult templom a város egyik legnagyobb ékessége. A belső felújítási munkáltok is elkezdődtek, a kórus felett található freskók már eredeti szépségükben díszítik a templomot. Megoldásra vár még a templom körüli nagy forgalomból fakadó veszélyforrás elhárítása. Az elmúlt évtizedekben a templom ugyanis két főút kereszteződésében kialakított szigetre került, a teher- és személyforgalom teljesen körbefogja a templomot, veszélyetetve az épület állagát és szépségét.

A templom alaprajza a római jezsuita Il Gesu templom népszerű típusát követi. A két torony között két pilléren nyugszik az orgonakarzat, a hajót három-három oldalkápolna bővíti. A kissé megnyújtott egyenes záródású szentély északi oldalán a keresztelőkápolna, a déli oldalon a sekrestye található, mindkettő felett egy oratórium van, szentélybe nyíló ablakokkal. A templom külső homlokzatán a felső szoborfülkében helyzkedik el Szent Mihály szobra. Két alsó fülkében - a templom és a város védőszentje - Szent Mária Magdolna, illetve a feltámadt Krisztus szobra látható. Három kőfaragvány is díszíti a homlokzatot: középen Isten szeme, kétoldalt Padányi és Koller püspökök címere látható. A templombelsőben a védőszent életéből vett jeleneteket ábrázolják a freskók. A mellékoltárok festményei közül kiemelkedik a Szeplőtelen Fogantatás gyönyörű ábrázolása. A templom eredeti berendezése szerencsére épen maradt. A szószék mellett egy elegáns, csavart oszlopokkal díszített stallum is megcsodálható. A stallum hátsó falán levő szoborfülkében a feltámadt Üdvözítő szobra áll. A templom hangsúlyos eleme az ún. Aranyos Mária oltára. Készítője valószínűleg azonos a stallum készítőjével. A templom déli oldalán került 1998-ban elhelyezésre a templom egykori plébánosának, Mindszenty József hercegprímásnak a bronzszobra.