Az Árpád-kori templom napjainkra is őrzi román és gótikus stílusú részleteit, a jelentős rész a XVIII. században barokk stílusban épült.

A Szent Péter és Pál-templomot már 1309-ben már említik az oklevelek. E korból való a félköríves apszis, a déli homlokzaton a csúcsíves ablakok és a pálcatagos kőkeretes ajtó. A támpilléreket is gótikus elemnek vélnénk, de nem az ablakokkal egyidősek, hanem a barokk átépítés kellékei. Azért épültek, hogy a XVIII. században kialakított dongaboltozatot a falak elbírják. A szegkovácsok által készített szögekkel kivert ajtón belépve villogó fehérség és a mélykék szentély ellentéte fogadja a látogatót. Amíg Stornó Ferenc XIX. század végi alkotása felé haladunk eltöprenghetünk: vajon mit fedhetett el az újkor művészének a múltat sejtető munkája. Bármit is, a mai látvány is szép. A freskó a csillagos eget idézi, és a templomot őrző két szentet - Szent Pétert és Szent Pált - ábrázolja.