A Szent Mihály tiszteletére szentelt templomot a XIII. században román stílusban kezdték építeni, de a XV. században gótikussá építették át. Mai alakját a XIX. századi neogótikus rekonstrukció formálta. XV. századi szobrot, falképeket is őriz.

A kora középkor szokásainak megfelelően a temető területén épült fel a város első plébániatemploma, amely így az erődített városfalon kívülre került: így történt ez a Szent Mihály-templom esetében is.

A nyugati homlokzaton emelkedő torony alsó szintje jól láthatóan középkori, viszont a bejárat béllete és kerete XIX. századi, mint a felső szint a nagy kőrácsos és csúcsíves ablakokkal és kőcsipkés körbefutó erkéllyel. A hajó ritmusát adó támpillérek is középkoriak.

A templomba lépve tovább folytatható az egymással harmonizáló, de évszázadok által elválasztott részletek összevetése: gótikus ülőfülkék és neogótikus árkádok, a főhajót díszítő oszlopfők és konzolok plasztikus megformálása a középkori mester tudását dicséri, de rajtuk a festés XIX. századi.

A legteljesebb kettősséget a főhajó szentélyében láthatjuk: az égbe törő gótikus kőbordák lendületét hangsúlyosabbá teszi a Storno Ferenc tervezte neogótikus oltárépítmény. A nyolcszög alaprajzú, XIII. századi Szent Jakab-kápolna román stílusjegyeit mindmáig megőrizte.