A község délnyugati részén magas dombon álló egyhajós, homlokzati tornyos templom elegáns főhomlokzatával a házak fölé emelkedik.
Nagybörzsöny jelenlegi plébániatemplomát Batthány József, esztergomi érsek építtette 1782 és 1788 közt. A historia domus szerint fel- szentelésére 1788. május 6-án került sor. Fábián János a Magyar Sion 1866. évfolyamában így ír a templomról:
"Legtágasabb és legifjabb temploma Börzsönynek a Szent Miklós pk. tiszteletére szenteltetett 1788-ban, mely azóta is folyvást plébániatemplomul szolgál. 1860-ban 1876 fontos új harangot kapott, mely főmagasságú bíbornok-érsekünk bőke- zűségének is sokat köszönhet."
E nagyharang is martalékául esett annak a tűzvésznek, amely 1872 augusztus 4-én villám- csapás következtében keletkezett. A harangok elolvadtak, a templom két évig elhagyatottan állt.
A késő barokk stílusú templom belső tere világos, három csehsüvegboltozatos szakaszból és hasonló emelt, egyboltszakaszos szentélyből áll, melyből a sekrestye nyílik. A belső tér díszei közül említésre méltó a copf stílusú oltár felett látható XVIII. század végi főoltárkép, mely Szent Miklós megdicsőülését ábrázolja. A szentély bal oldalán az "Utolsó vacsora", jobb oldalán a " Szeplőtelen fogantatás", a szószékkel szemben a "Krisztus megkeresztelése", míg az első boltszakasz jobb oldalfalán Szent Imre, a bal oldalon a fekete-fehér ruhában a domonkos rendi Margit apácát ábrázoló vászonképek láthatók.