A templom a XIV. században már állt, de 1701-ben már csak puszta falakról tettek említést. A XVIII. században barokk stlíusban emelt hajóhoz a XIX. század derekán építették a kereszthajót.

 Amilyen dísztelen a külső homlokzat, olyan sok látnivalót kínál a belső. A főoltár építményének kettős talapzata van, rokokó keretekkel, korinthoszi oszlopok között álló barokk szobrok sorával. A háromrészes párkány felett Szent György lovas alakja látható. Oromzatán az angyalkák nemesi címereket tartanak. Az oltárképen Mária megkoronázása látható. A főoltárhoz hasonlóan gazdag a mellékoltárt, kilenc, nagyon szép barokk szobor díszíti. A szobrok 1760 körül, a Szent Szív oltárkép száz évvel később készült. A szószék hangvetőjén magyar ruhás szent áll. Külön figyelmet érdemel Tóth István síremléke. Meanderes keretben címeres szarkofág mellett egy gyászoló nő áll. A párkányon buborékot fújó fiút a feszület választja el, az egyik kezében koponyát, a másikban kaszát tartó halál alakjától. Egyszerre finom és játékos, bizarr és borzongató.