Templomunk története

Az ősi Szent Miklós templom elpusztult a török időkben, a mostani templom elődjét 1787-ben építették. A kívül neoromán, belül neogótikus, kereszthajós templom 1906-ban készült el. Bejáratánál találjuk a templomalapító pap költő, Víz Zoltán esperes, pápai kamarás emléktábláját. A templombelső díszítőfestését Takács Ferenc festőművész tervezte, akinek munkáival az Országházban találkozunk, a kivitelezés Szendi Miklós munkája.

Az előző templomból való barokk főoltáron a tabernákulum mellett két-két evangélista szobra, a középső szinten templomunk és városunk védőszentje, Szent Miklós püspök szobra áll. Jobbján Szent Ilona, Nagy Konstantin császár édesanyja tartja kezében az általa megtalált Krisztus-keresztet. Balján Szent István diakónus vértanú, kezében a vértanúság pálmájával és a megkövezésére utaló kövekkel. Fölül pedig szépen formált Szentháromság-kép látható.

A miséző oltár építő köveit a kalocsai székesegyház szentélyének régi köveiből nyerték, amikor ott a jelenlegi liturgikus tér kialakítása érdekében a régit elbontották. A szentély szekkóin Szent Miklós történetét, a kereszthajóban Jézus és a Szentcsalád életéből vett eseményeket láthatunk (Somos Miklós és Lieber Éva munkája). Az igényes, színes üvegablakok közül a XX. század eleji kettő Róth Miksa műhelyéből került ki, az 1995-ből valók a Róth tanítvány, Mohai Attila munkái.

Az orgonát Országh Sándor királyi orgonakészítő építette 1891-ben. A templom bejárata előtt magas oszlopon a Fatimai Szűznek 2000-ben, a jubileumi év alkalmával felavatott, a fatimai püspök által megszentelt másolata áll. A bejárat előtt balra süttői mészkőtömb, rajta Bőd egri, Beszteréd nyitrai és Beneta veszprémi püspök domborműve, Harcsa Károly süttői mester munkája. Bőd és Beszteréd Szent Gellérttel együtt lett vértanú 1046-ban, a Vata-féle pogánylázadás idején.