A templom elődje a XIII. században épült román stílusban. 1759-ben alakították át barokk stílusban. Tornyát az 1804-es bővítéssel egy időben építették. Az 1854-es tűzvészben berendezése megsemmisült, kivéve a copf szószék hangvetőjén a Jó Pásztor festett faszobrát, valamint a neobarokk oltáron álló két, Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázoló barokk szobrot. A főoltárképet Jozef Gubalski festette 1870-ben.  

Az 1996-ban végzett renováláskor a vakolat leverése és a fal megbontása során került elő a régi templom román stílusú kapuja, és három XV. századi, viszonylag nagy területen elhelyezkedő falképtöredék.