A templom koraközépkori építésű. Alapjaiban román kori eredetű. A templom „keletelt” szentélyű épület. Mai formáját a törökdúlás utáni többszöri átépítés után vette fel. A legmeghatározóbb, amikor a templomot 1769-ben barrok stílusban építették át. Tornyát később építették hozzá, de a szakszerűtlen alapozás miatt nyugati irányban megdőlt, ezért a 19. században vaskos támpillérekkel támasztották meg. A templom sekrestyéje - a kutatások szerint - a 18. sz. második felében épülhetett.
Berendezése 19. századi, ekkor készült az oltárkép is. A templombelső jellegzetessége a paraszt-barokk főoltár, valamint az azt díszítő 18. században készült két szobor, ami Szent Lászlót és Szent Istvánt ábrázolja. Orgonáját 1927-ben építették és 2009-ben újították fel. A templomot utoljára 1974-75-ben renoválták, amikor is feltárták a 15. században készített külső faldíszítést.