1332-ben plébániatemploma van. Ekkor papja Pál, aki a pápai tizedjegyzék szerint 18 régi banálist, 1333-ban 10 dénárt, 1 régi banálist és 1 veröczeit fizet (Beke 126).
1479-bõl ismerjük a templom védőszentjét is: Zent Marton Thorya (Suciu). Újításról tanúskodik a templom szentélyérõl lejegyzett felirat: „Anno 1516 In honorem Sancti Martini Episcopi erexit Stephanus Apo...” (Apor P., Lusus mundi 12; Schematismus 1882, 97). A templom sokkal régibb. Erre engednek következtetni gótikus elemei.
A templom, a hívek egy részével, a reformációkor református lesz. A részben megmaradt és megszaporodott katolikusok a két világháború között kapnak templomot. 1940-tõl szervezik önálló plébániává.