Bátos 1228-ban jelentkezik oklevélben vila Batus néven (Documente C., XIII., I. 234).
1332-ben plébániatemploma van, melynek papja, Albert a pápai tizedjegyzék szerint 1 és fél ferto ezüstöt fizet, majd 45 régi banálist. 1334-ben 30 régi banálist és 16 garast, 1335-ben 1 fertot és 1 sektin ezüstöt (Györffy III, 343).
Lakói katolikus német telepesek voltak. A reformációkor lutheránusok lettek templomukkal együtt.
A II. világháború után a német lutheránus lakosság majdnem teljes egészében Németországba menekült.
Bátosba, Dedrádra és Vajolára székelyeket telepítettek a német kivándorlók helyébe. A székelyek részben megmaradtak, annak ellenére, hogy a szomszéd románok többször megtámadták őket.
1945-től egy középületet rendeztek be kápolnának Simonfi József vezetésével. Onnan kirakták az egyházat, és egy magán lakásban miséztek tovább. Pálffy József plébánossága idejében megvásároltak egy magánlakást plébániának, és a melléképületet átalakították kápolnának.
Fábián Dénes 1978-79-ben a lakás helyén emeletes plébánialakot építtetett.
Dedrádon egy magánlakást vásároltak meg 1985-86-ban és átalakították kápolnává.
Vajolán szintén magánlakást vásároltak meg, és átalakították kápolnává 1991-ben, s tornyot is építettek hozzá.