A XIV. században már állt a Szent Miklós tiszteletére felszentelt kőtemplom. A törökök pusztításai után a templom a falu újratelepülésekor a reformátusok kezébe került. Az épület 1744-ben romokban, de még állt Alsóvattán. Az új templom Felsővattán 1759 és 1765 között a helybeli földbirtokosok -Battha Bálint, Szepessy Sámuel, Sebe Mihály és mások- segítségével épült. A templomot a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére szentelték fel, ekkor van a templombúcsú is. A barokk oltár és a szószék a XVIII. század utolsó harmadában készült el. 1834-ben, majd az elkövetkező években több alkalommal különböző okok miatt a templom felújításra szorult, legutoljára 1985-ben. 1896-ban az új toronyban új harang (160 kg-os) szólt, melyet Slezsák Zsigmond vattai földbirtokos adományozott a gyülekezetnek. A korábban itt lévő két harangot 1917-ben háborús célokra elszállították. 1888 áprilisában nagy vihar söpört végig a falun, ami a templom falazatát, homlokzatát, tetőszerkezetét megrongálta. A felújítási munkálatokat még 1888 nyarán megkezdték, majd több éven keresztül folytatták.
1896-ban a teplom teljes felújítását is végrehajtották. Legutoljára 1985-ben újították fel a templomot. A késő barokk stílusú, a XVIII. század végén épült templom berendezése is korabeli: az oltár és a szószék is a barokk szép példája.