A Hévíz-egregyi Szent Magdolna templom
(Árpád-kori templom)

A karcsú Árpád-kori kőtemplom építésének pontos ideje nem ismert. Valószínűleg a XIII. század második negyedében keletkezett. A román kori falusi templomok stílusát viselő épületről az első okleveles adat 1341-böl származik. Eszerint a „kőből épült templom” patrónája Alexandriai Szent Katalin. A török korban a templom és a mellé épült falu nagy károkat szenvedett. 1550 körül, majd 1564-ből és 1574-ből tudunk nagyobb török pusztításról. A XVI-XVII. században erősen megsérült épületet, úgy, mint a legtöbb magyarországi román és gótikus templomot, a barokk korban állították helyre. Az 1731-ben végzett átalakítás szerencsére csak a legszükségesebb javításokra korlátozódott, a középkori alapformán nem változtattak. Ekkor készült a belső és külső díszítő festés, a hajómagasítás, a boltozatok pótlása. A felújított templomot ismét felszentelték. Új védőszentje Szenet Magdolna lett. Azóta többször restaurálták az épületet. 1860 körül a torony alatt új bejáratot nyitottak, a déli kaput befalazták. 1912-ben Lux Kálmán tervei szerint renoválták a templomot. Ekkor a torony alatti bejáratot befalazták, és újra helyreállították az eredeti kaput. A következő felújításra 1964/65-ben került sor. 1990-ben leégett a templom tetőszerkezete, amit még abban az évben és 1991-ben rendbe hoztak.
Az egyhajós, egyenes szentélyű, keletelt, kisméretű templom ódon falaival és karcsú tornyával szépen illeszkedik a tájba. Az épület térszerkezete világos, könnyen áttekinthető. Hangsúlyos eleme a háromemeletes nyugati torony, amely a hasonló falusi templomokhoz képest szokatlanul gazdag kialakítású. Valamennyi szinten kettős és hármas ikerablakok nyílnak Egykori építője – bizonyára gyakorlottabb helyi építőmester – ismerte a nagyobb székesegyházak, apátságok ikerablakokkal gazdagon tagolt tornyait, és azt utánozta saját alkotásán. Egyedi megoldású s tornyot lezáró „csürlős” sisak. Ez kőből falazott, a torony négyzetes alapidomából átmeneti tagokkal nyolcoldalú gúlává formálódó sisakformát jelent. A torony csürlős sisakját nyolc fagerenda merevíti. A toronysisak azért is érdekes, mert feltehetően nagyobb, elpusztult templomaink sisakformáját őrzi. A toronyhoz kisméretű, négyszögletű hajó csatlakozik, északi oldalán ablakok nélkül. Az épület ez egyenes szentélyzáródású templomok típusát képviseli. Alaprajzát tekintve a faépítészet formáit őrizte meg. A külső falfelületen nagy foltokban maradt meg a festett díszítés a sarkokon, és a bekarcolt formák a nyílások körül.
A templomba a déli oldalon nyitott barokk ajtón át jutunk. A toronyalj eredeti keresztboltozatát a XVIII. században megújították, jelenleg ebben a formában látható. A toronyhoz csatlakozó négyszögletes templomhajót lapos deszkamennyezet fedi. A hajó déli homlokzatán két ablak található. A templombelső faragott, tagozott műrészletet nem tartalmaz, egyetlen térgazdagító eleme a hajó északi falának fülkesora. Ennek rendeltetése vitatott. Egyesek ülőfülkének tartják, mások szerint csupán a tér optikai bővítését célozza. Nem hagyható említés nélkül a templom falfestése. Igaz, hogy ez nem középkori eredetű (XVIII. századi), de élő bizonyítéka egy építészeti emlék folyamatosságának, életének, gazdagodásának. Ugyanakkor mutatja a népi formakincs hagyománytiszteletét is, melyben a korábbi szimbolikus ábrázolásokat (életfamotívum) – eredeti tartalmától elválasztva – csupán díszítő elemként őriz tovább. A kápolna íve feletti díszítés és a felirat „Renovatum est ano domini 1731 die 10 marci” a templom barokk felújítására utal. A szentély feletti fiókos dongaboltozat barokk eredetű, a XVIII. századi helyreállítás idejéből. A szentély keleti és déli falán egy-egy kis ablaknyílást találunk. A szentély alapozása igen széles, a falsíktól erősen benyúlik az épület belseje felé. Hangulatosan egészíti ki a megújhodott kis templom hitelesen ősi stílusát a tégla padlóburkolat és a durván ácsolt, s éppen ezért stílszerű belső berendezés. Az épület belsejében szép román kori keresztelőmedence kőtöredékeit találjuk. A belső díszítéshez tartozik a középkori eredetű felszentelt kereszt.
Arányaiban, tömegképzésében, alaprajzi elrendezésében az egregyi templom egyike a legfejlettebb és legszebb falusi román kori templomainknak. A felsőőrsi s a tihanyi altemplom mellett a harmadik épségben maradt Balaton környéki Árpád-kori templomunk.

(Forrás: a templom oltárán elhelyezett ismertető