A késő barokk templom a XVIII. század második felében épült. A belső barokk falképeit 1786-ban a neves művész, Dorffmeister István készítette. A barokk berendezés 1760 körül készült.

Az 1688-as vizitáció jegyzőkönyve így ír az Árpád-kori település templomáról: "Zavaros időben leégett templomán már sokat javítottak, tető alatt van, de falai még helyreigazítást igényelnek. A templomban romos oltár van." Ezt láthatta Mária Terézia, amikor - a hagyomány szerint - Pannonhalmára menet a templom előtt hintója felborult. A királynőnek nem esett baja ezért hálából, látva a romos, üszkös templomot, nagylelkű adományt tett. Ebből épült a templom.

Az anyagi forrás eredete biztos: a templom királyi adományból épült, a belsőt pedig püspöki pénzből alakították ki. Az viszont bizonytalan, hogy Hefele Menyhért készítette volna a vázlatokat a templom terveihez. Mindenesetre feltűnően nagy templom épült 1769-1776 között. Magas oromzatos homlokzatát a timpanon és a rajta lévő vázák teszik mozgalmassá. A szombathelyi püspök a Magyarországon sok helyen dolgozó Dorffmeister István neves bécsi művészt kérte meg a belső kialakítására. Az oldalfalakon magyar szentek állnak más szentek társaságában. Az alakok elrendezésének finom ritmusa és világos színek teszik megkapóvá a képeket.

A főoltár képén szentek társaságában Szent Borbála vértanúsága látható. A képnek keretet adó, festett látszatépítményt Szent László és Szent István festett alakjai díszítik. A díszes párkányon angyalok ülnek, és az egyház allegóriája látható. A diadalíven puttók és virágfüzérek. A szentély boltozatán Szűz Mária koronázása és Szent Norbert látomása.

A mellékoltár felett Dorffmeister angyala Veronika kendőjét tartja. A hajó nagy Kálvária-festménye későbbi alkotás, de szépen simul a szentély képeihez. A falképeket az 1916-ban festett rétegtől az 1980-as évek elején megszabadították. Ekkor készült Szakáll Ernő oltárasztala, és helyezték el a restaurálást végző Samodai József stációit.