A gótikus előzmények után az 1700-as években barokk hajóval bővített templom már az 1600-as években zarándokhely volt. Több csodás jelenség fűződik az andocsi Máriához. A kegyszobrot minden második hét péntekjén felöltöztetik.

A községben már az 1332-37-es pápai tizedjegyzék szerint plébánia működött. A történeti tények szerint a török hódoltság idején a lakosság egy része elmenekült a faluból, így elárvult a jezsuiták által fenntartott Mindenszentek temploma és a plébánia is. A lepusztult épületegyüttesben egyedül a Szűzanya szobra maradt épségben. A csodának számító jelenséget felismerte Horváth Miklós jezsuita atya, és 1665-1681 között Andocsot híres búcsújáró hellyé fejlesztette.
1716-tól ferences rend vitte tovább a búcsúkat, egészen 1950-ig. 

Az 1721-ben épült rendház alig hét év múlva leégett, de a mellette álló gótikus kápolna épségben maradt - ez újabb csodás jelenség -, és ez lett a szentélye a barokk hajóval kibővített mostani, 1747-ben felszentelt, a XX. század elején részben megújított templomnak.

A kápolna és a templom tehát több mint három évszázada ezrek által látogatott búcsújáró hely. A fő búcsút augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján tartják, ezen kívül még kilenc ünnepen érkeznek zarándokok a faluba.
A kegytemplommal egybeépített egykori kolostor földszintjén látható a Mária-ruhák Múzeuma.

Búcsújáróhelyről bővebben: https://andocsiszuzanya.webnode.page/