Szent György vértanúról nevezett plébániatemplom
(Árpád-kori műemlék)

A Muzsla-forrás dombján, a temető közepén áll a templom. A község rendezősége középkori települést tételez fel, az "Egyházasdozmat" pedig a korai feljegyzésekben az Árpád-kor egyházszervezésére utal. A templom körüli épületek bizonyítják, hogy a falu nemzetségi szállásterület volt. A mai templomban megtalálhatjuk az ősi építményt. Első írásos emlékünk idején, 1453-ban már állt a Szent György plébániatemplom. A templom fala római kori sírköveket rejt, az alap római villa maradványaira épülhetett. Erre utal a fekvése, amely kissé eltér a kelet-nyugati iránytól és a rómaiak villáinak kedvelt tájolását követi.

A templom 1690-ben leégett. 1707-ben barokk stílusban átépítették, s ez jellemzi ma is. Egyhajós, a szentély nyolcszögletű, tornya a nyugati oldalon helyezkedik el a bejárattal együtt. Alatta kripta van. Egyes stíluselemek a jáki Benedek rend építési stíluskapcsolatára utalnak, mások a cisztercita rend építési hatását jelzik. A templom berendezési tárgyai a történelem folyamán cserélődtek. Legértékesebb, ritkaságszámba menő értéke a XIV. század eleji "Mária a Gyermekkel" szobor. A Madonna a felhőkből emelkedik ki, félholdon áll, hosszú haja a hátára hull. Az ábrázolás ikonográfiai gyökere részben a magyar mitológia Napasszonya. A Napasszony a döghalállal pusztító sárkánytól menti meg a fiát, és sugaraival elpusztítja a betegséget. A gazdag főoltár, a két mellékoltár és a szószék is a barokk időket idézi. Ugyancsak barokk stílusú az id. Dorfmeister István alkotta Szent György kép is. Jelenleg két harangja van a templomnak. Az évszázadok során háborúk, tűzvészek, reformáció, az idő pusztította, de Dozmat lakossága mindig újjáépítette. 1936-ban festette ki Steffek Albin. A háború után szinte romos állapotban volt. A templom megmentésére a huszonnegyedik óra utolsó perceiben került sor. Felújítása 1993 óta széleskörű lakossági összefogással napjainkban is folyik.