Az esti szentmise előtt 17 órakor rózsafüzér, utána vesperás.

Budának ezen a részén, Felhévízen, már a római korban ismertek voltak azok a gyógyforrások, melyek kihasználására a török hódoltság idején fürdőegyüttes, majd a reformkorban egész fürdőváros települt. Üzemeltető tulajdonosa, a Betegápoló Irgalmasrend, 1841-ben a Császárfürdőt újjáépítette, és régi, Nepomuki Szt. Jánosról nevezett kápolnáját lebontotta. Hild József (1789-1867) tervei alapján a csatlakozó kórházépülettel együtt 1843-ban kezdték meg a mostani kápolna építését, s ez a fürdővel egyidőben 1844-re el is készült. Augusztus 8-án a kápolnát Szt. István király tiszteletére Feuchtinger Domonkos belvárosi esperesplébános szentelte fel. 1870-ben a város az utca szabályozása miatt le akarta bontani a kápolna bejárati portikuszát, az Irgalmasrend kérésére azonban elálltak az épület megcsonkításától.                                             1944-ben a háború során a főhomlokzat déli sarka a timpanon egy részével leomlott, ezt később téglából falazták vissza. 1957-ben a belsőteret renoválták és Szövényi Géza tervei szerint kifestették. A megrokkant portikusz szerkezetét Heincz László restaurálta. 1959-60-ban Pfannl Egon irányításával homlokzatát helyreállították.                                                                                            Kis középtornyos klasszicista homlokzatának hangsúlyos része a bejáratot keretező dóroszlopos előcsarnok. Ennek lépcsőin át jutunk az oblong alaprajzú, egyetlen cseh-boltozattal fedett kápolnatérbe. Az előtérből nyílik a Lourdes-i barlang, 1957-ben készült vasrácsajtóval. A bejárattal szemközti falon az 1977-es átalakítás óta Borsos Miklós (1906-1990) remekműve látható: a megfeszített Üdvözítő anyjával és a szeretett tanítvánnyal, Szt. Jánossal. A szentségház adoráló angyalai, a négy evangélista portréja, az oltáron és az ambón lévő rézdomborítások – az Utolsó vacsora és a Jákob kútja-jelenet – valamint az oldalfalakon függő keresztút képei szintén az ő alkotásai. Az Oltáriszentség jelenlétét gránátalmába foglalt örökmécsek jelzik (a gránátalma az Irgalmasrend szimbóluma). A régi oltárkép, mely most a baloldali falon látható, 1845 körül készült olajfestmény; Szt. Istvánt ábrázolja, amint koronáját Szűz Máriának felajánlja. (A kép egyúttal az 1806-ban létrehozott Császárfürdő Kegyes Alapítvány létesítőinek, Marczibányi Istvánnak és Majthényi Máriának is emléket állít, a város szegény betegeinek az ügyét felkaroló hitvespár védőszentjeinek ábrázolása által.)                                                             1994. augusztus 7-ére, a kápolna felszentelésének 150. évfordulójára, elkészült az új orgona. A toronyban egy harangocska lakik.