A község feletti dombvonulat peremén épült, egyhajós, háromkaréjos szentélyű, keletelt templom a XIII. századi román templom többszöri gótikus, barokk és klasszicista bővítéssel alakult ki. Tornya a főhomlokzatból kissé előreugrik, előtte két-két toszkán jellegű oszlop tartotta timpanonnal épült portikusz helyezkedik el. A homlokzatot az oromfal alatt erőteljes párkány tagolja. Tornyát órapárkány és hagymasisak zárja le. A többször bővített hajó déli falához előcsarnok, északi falához sekrestye csatlakozik. A mai szentélyrész a XIII. századi patkóíves szentélyű kistemplomból és a román hajó falainak elbontásakor készült félköríves, gótikus oldalkaréjokból áll. A patkóíves rész kváderköves, fala vastagabb az oldalkaréjoknál. A templom déli oldalán a hajó és a szentélyrész csatlakozásánál jól megfigyelhető az oldalkaréj késõbbi hozzáépítése. Mindhárom karéjnál egy-egy csúcsíves, a középsőnél ezen kívül még egy csúcsára állított, négyzetes, nagymérvű ablak helyezkedik el. A középkori templom koronázópárkány részletei a patkóalakú szentélyrésznél és az északi hajófalon a sekrestyén belül láthatók. A többszörösen bővített hajó háromboltszakaszos, stukkós kialakítású, a hevedereket a helyreállításig barokk köpennyel eltakart középkori pillérek tagolták. Az első boltszakaszt a karzat tölti ki, ez két, félköríves pillérre támaszkodik, mellvédje középen ívesen kihajlik. A déli elõcsarnok gótikus, a Tari család címerével díszített belső kapuját a helyreállítás során szabadították ki. A háromkaréjú szentélyrész falain megmaradt több falképrészlet, míg a hajó kapcsolódásánál élszedett pillérrészek, az oldalkaréjoknál a gótikus hevederek alsó, íves szakaszai láthatók.
A templom mai elrendezése többszöri bővítés során alakult ki. Az egyes építési szakaszokat a helyreállítás során megállapították. Az épület magját a XIII. század második felében emelt kis egyhajós, patkóíves szentélyû, román templom képezi. A régi szentélyrészben megmaradt falkép részletei egyidősek az elsõ templommal. Tar plébániáját már 1333-35-ben említik, s a templomot a XIV. század során a nyugati oldalon nagyobb, központi pilléres hajóval bővítették. 1412-48 között a második gótikus építés során a hajót tovább bővítették nyugat felé, míg a központi pillért elbontották. Ugyanekkor a régi, román hajó oldalfalait is elbontották, a déli és az északi oldalon egy-egy félköríves, karéjos részt építettek hozzá. Ezáltal a mai szentély-előtér kereszthajó jellegűvé vált. A karéjokból és a mai hajó középső boltszakaszában látható falképmaradványok ebből az időből származnak. A meredek letörésű dombvégen álló templomot lõrésekkel ellátott körfallal tették még védhetõbbé.
A mai körfal 2/3-ad részben a XV. században épült, kapumaradványaik a dél-keleti oldalon láthatók. A negyedik építési szakaszban a déli hajófalhoz előcsarnokot toldottak. 1776-ban újabb nagyarányú építkezés következett. A hajót nyugat felé ismét bővítették, a gótikus boltozatot megszüntették, felépítették a karzatot és a déli előcsarnokba a gótikus ajtókeret befalazása után barokk ajtó került. Ugyanekkor kapták a pillérek a barokk köpenyt és a torony is ebben az időben épült. A XVIII. század során készült a körfal egy része is.