Faluközösségünk, egyházközségünk története régmúlt időkre nyúlik vissza. A környék Árpád-kori falvainak nevei a letelepedő magyarság korai – kezdettől fogva való - jelenlétére utalnak. Sárköz régiója, amely a Duna túlsó (mindkét?) partján terül el, a honalapítás idején a hét magyar törzs közül a Nyék nemzetség szállásterülete volt. Ennek emlékét őrzi Alsónyék elnevezése. Csanád falu a nevét Csanád (Sunad) vezérről kapta. Csanád vezér 1020 körül a lázadó erdélyi gyula, Ajtony legyőzése után István királytól többek között Csanád települést kapta adomány-birtokul. Csanád és Alsónyék között feküdt valaha Bőfalu (Béfalu). A bő a magyar méltóságok között a fejedelem, a gyula és a horka után rangban a negyedik helyen szerepel. Valószínűsíthető, hogy a Nyék nemzetség bője Bőfaluban lakhatott. A terület központja Decs volt. Decs neve latinul tizet jelent (Decem). István király rendelete alapján itt épült templom a környék tíz falujának. Decs mellett a török időkig létezett Ete falu, Ete vezér birtoka. Nem messze van innen Tolna település, Tolna vezér birtoka. Csanád vezér birtoka Csanád község a Duna inneső partján. A környék tehát egyértelműen ősmagyar fejedelmi birtok. Sükösd (korabeli írásokban: Segis, Segusd, Sukesd, Sykesd) neve is ősmagyar név, amelyet a latin nyelvben a Szixtusz névvel azonosítottak. Sükösd község igen ősi hely. Már 1055-ben említi a Tihanyi alapítólevél, amely szerint az alapító király a monostornak adományozta a Sükösd tó (Segisto) nevű vizet. 1092-ben készült egy másolat az apátság birtokairól. Ebben Sükösd falu (villa Segusd) és Sükösd tó (Segusdtuo) az apátság birtoka. 1341-ben egy okirat említi, hogy a bátmonostori Töttös család birtoka Sükösdegyháza (Sukesdeghaza). Eszerint temploma és papja is volt a falunak. Az 1520-1521-es dézsmalajstromban szerepel Sykesd hely is. A török hódoltság idején a falu lakói megfogyatkoztak, temploma rommá lett. A környék lelkipásztorai a ferencesek lettek, akik időnként megjelentek, és hosszabb-rövidebb időt töltöttek itt a hívek között. A környék népe Besenyőn jött össze a hagyomány szerint.
Közismert dolog, hogy a középkorban az Alföld sok egymáshoz közel álló kisebb-nagyobb településsel volt benépesítve. A török hódoltság vetett véget ennek a települési formának. A megfogyatkozott lakosság elhagyta falvait, és egyes központi helyekre jött össze. A mostani falvak – így Sükösd – határában is hajdan több kis lakott hely volt. Ezeknek emlékét most a határelnevezések őrzik. Sükösd környékén a következő települések nyomait fedezhetjük fel a rágmúltban: Besenyő (Besnyő), Csipcsé (Csepcs vagy Sips), Jobbágy, Korpád, Ságod, Szántó.
Besenyő szintén igen régi hely. Az említett 1092. évi oklevél ezt a helyet is említi, mint az apátság birtokát. Azt írja, hogy a falu a Duna, a Vajas, Tölgyfoka, Hagymás és egy völgy között feküdt. Kis temploma is volt Szűz Mária tiszteletére. Az 1762. évi visitatio canonica említi, hogy Besenyőn régi épületek romjai láthatók, amelyekről a hagyomány azt tartja, hogy a ferencesek kolostora és temploma volt. Úgy tűnik tehát, hogy a ferencesek itt szálltak meg és végeztek istentiszteletet Sükösd és a környék lakosságának a török hódoltság idején.
A török utáni idők első temploma sárral betapasztott füzesek vesszőjéből készült, és nád teteje volt. Valószínűleg az 1710-es években épült, ugyanis a falunak 1711 óta van állandó, helybenlakó plébánosa. Az első plébánosok ferencesek voltak, akik a bajai rendházból jöttek. Az ő idejükben, 1719-től lett anyaegyházzá a sükösdi egyházközség.1725-ben világi papok vették át a plébánia vezetését. A falu második templomának építését gróf Csáky Imre érsek kezdte meg 1729-ben szolíd anyagból, de ékes szépséggel. Művét befejezni nem tudta, ez utódának, Patachich Gábor érseknek lett a feladata. A templomot 1735. október 27-én szentelte fel sajátkezűleg. Az 1800-as évek elején olyan mértékű és állandó áradások nehezítették meg a falu életét, hogy a község feltelepült a jelenlegi, dombon lévő helyére. A plébános 1815-től lakik fenn. Ekkor létesül a község harmadik temploma – ideiglenes jelleggel. Egy uradalmi magtárat alakítanak át templommá, amely 20 öl hosszú és 3 öl széles.
A jelenlegi negyedik templomot a Királyi Udvari Kamara építtette a kalocsai káptalani helynök közbenjárására (érsek ezidőtájt nem volt kinevezve). Templomunkat Rácz József, keceli esperes-plébános áldotta meg (szentelte fel?) az érsekség megbízásából 1821. augusztus 26-án.

Anyakönyvek: kereszteltek 1711-től, házasultak 1720-tól, halottak 1778-tól.