A ma is látható templom elődje a XVI-XVII. században épülhetett.
Az 1768. évi egyházlátogatás idején a Szent Mihály tiszteletére épült, igen régi kőtemplom szentélye boltozat nélkül áll, a hajó fölött nincs tető. 1774-ben a katolikus hívek megkezdték régi templomuk helyreállítását, de miután az új falakat kívülről tíz támpillérrel kellett megtámasztani, emiatt kissé befelé hajoltak. A szentély és sekrestye a helyreállítás után is boltozott, a hajó mennyezetes, melyet 1822-ben javítottak. Egy oltár volt benne, Szent István király tiszteletére.
Az 1840-es évek elejére rommá lett a templom, ezután a pap lakásán miséztek. 1847 tavaszán megkezdték a templomépítési munkálatokat, év végéig a falakat félmagasságig felhúzták, de az 1848/49. évi események miatt az építkezés megakadt. 1861 elején Streimmelwögel Mihály egri építőmester befejezte a templomépítést és a paplak átalakítását. A régi paplakot, templomot lebontották, kőanyagukat az új épületekbe építették be.
A templom klasszicista stílusú, műemlék jellegű.