A templom 1771-1775 között épült, a korábbi épület felhasználásával, Mária Terézia építtetette. Az építész Schaden Lenárd esztergomi kőművesmester volt. A 155 m2 alapterületű paraszt-barokk stílusú templom a 200 év alatt többszöri felújítást megélt. Az 1970-es években külsőleg teljesen fel kellett újítani. Anyagi fedezetet a bel és külföldi adományok biztosítottak. 1972-ben a 200 éves plébánia helyett egy újat kellett építeni. Hívek hozzájárulásával elkezdődőtt a templombelső műszaki és díszítő felújítása, valamint a plébánia bővítése és belső átépítése.

Római kori település. A vörösmárvány bányájából kitermelt alsó-jura kori (liászkori) mészkövét a benne lerakódott vasoxid színezte vörösre. Itt dolgoztak Diocletianus császár 306-ban vértanúságot szenvedett korának híres kőfaragói: Claudius, Castorios, Semproniánus és Nikostratos. Ezért Tardos társvédőszentjének tartják őket. A plébánia középkori eredetű, az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben szereplő Albertus de Tudos-t egyesek e kor tardosi plébánosával azonosítják. II. Pius pápa 1464-es bullája, mint az esztergomi érsek fennhatósága alá tartozó exempt községet említi éppúgy, mint az 1562. évi nagyszombati zsinat jegyzéke és Pázmány összeírása is. A török időkben megszűnt plébániát 1733-ban visszaállították, de ekkor még, mint Héreg filiája szerepelt. 1764-ben Tardos lakosainak kérésére és a plébános jövedelmének biztosításával önálló plébániai rangra emelkedett saját anyakönyv vezetéssel.
1775-ben az érsek támogatásával megépült