A krisztinavárosi és országúti ferences plébániákból leválasztott területen az egyházi főhatóság kisegítő lelkészséget állít fel 1916-ban, amely az Attila úti iskola tornatermében kap lehetőséget az istentiszteletek végzésére. 1918-ban megalakul a Városmajori Jézus Szentséges Szíve Kisegítő Kápolna Egyesület. A Csaba u. 7/b. sz. ház alagsorában nyitja meg kápolnáját. 1922–23-ban épül fel Árkay Aladár terve szerint a magyaros stílusú, műemlék kápolna a Fôvárostól adományozott telken (205 m2). 1923-ban plébánia lesz. A hamarosan szűknek bizonyuló kis templom mellett Árkay Aladár fia, Árkay Bertalan nagyobb templomot tervez. 1933-ban készül el a modern templom (945 m2), amelyet ugyanezen év pünkösd vasárnapján Serédi Jusztinián bíboros szentel fel. A belső mûvészi kialakításában Árkayné Sztehló Lili, Aba Novák Vilmos, Pátzay Pál és más művészek vesznek részt. Az 1942. szeptember 4-i bombatámadás és Buda 1945-ös ostroma alkalmával ütött sebek helyrehozatala a templomon 1965-ben fejeződik be. A templom teljes belső felújítása 1997–98-ban készül el. A templom az 1997. évi LIV. törvény alapján 15 718. törzsszám alatt, a kápolna 15 717. törzsszám alatt I. kategóriába sorolt műemlék.
