Az ország legnyugatibb városához, Szentgotthárdhoz közeledve, már messziről látszik a cisztercita barokk templom monumentális tornya, amely hívja a látogatót az ország egyik legszebb templomába.

III. Béla magyar király (1173-1196) 1183-ban apátságot alapított a Rába és a Lapincs összefolyásának vidékén, ahová ciszterci szerzetesek települtek a franciaországi Trois Fontaines-ből. A tizenkét szerzetes az apát vezetésével 1184-ben érkezett hazánkba. Felépítették új apátsági központjukat, melyről a régészek által feltárt monostor és templom alapfalai tanúskodnak.

1391-ben Zsigmond király világi főuraknak engedte át az apátság kegyuraságát. 1556-ban Széchy Margit kegyúrnő a cisztercieket fegyvereseivel űzte el Szentgotthárdról, ezzel megszűnt a szerzetesi élet az apátságban. A templomot 1605-ben Wolfgang Tieffenbach generális, a Bocskai-féle felkelés idején lelkiismeretlenül felrobbantatta. Hetven éven át a szentgotthárdiaknak nem volt templomuk, a hívek Rábakethelyre jártak istentiszteletre.

Széchenyi György kalocsai érsek mint címzetes apát, 1676-1677 között, részben a régi kövek felhasználásával felépíttette a város második templomát, melynek egyetlen hajójában három oltár állt: Szent Gotthárd, a Megfeszített Üdvözítő és a Fájdalmas Anya tiszteletére. Miután a harmadik templom építésére is sor került a XVIII. század közepén, ez - a második – elvesztette jelentőségét. Gabonatárolót alakítottak ki belőle. Ettől kezdve csak „magtár-templomnak” emlegették. Komoly anyagi áldozattal az épületet Városi Színházzá alakították át, 1988-ban avatták fel. Ma parkosított, rendezett környezetével a város műemlék együttesének szerves része.

1734-ben Robert Leeb (1728-1755) heiligenkreuzi apát a szentgotthárdi apátságot a ciszterci rend számára visszaszerezte. Az új „honfoglalók” első csapatával 5 felszentelt pap és két laikus testvér érkezett a Bécs melletti Heiligenkreuzból. Robert Leeb apát az Európa-hírű, bécsi születésű építészt, Franz Anton Pilgramot (1699-1761) bízta meg az új monostor és templom terveinek elkészítésével. A nagyvonalú koncepció kivitelezéséhez 1740-ben fogtak hozzá, s a még félig kész épületbe – 1746-ban – a szerzetesek beköltözhettek. A templom alapkövét csak 1748. augusztus 14-én tették le, de az építkezés oly gyorsan haladt, hogy a munka befejezése előtt, már 1764-ben kerülhetett sor a templom megáldására, amelyet az időközben elhalálozott Robert Leeb utóda, Alberik Fritz végzett. Az ünnepélyes felszentelést 1779. március 16-án Szily János, Szombathely első püspöke végezte, akit minden bizonnyal arra inspirált a pompás, új barokk templom, hogy hasonló „dinamikus, festői látványt nyújtó” dómként álmodja meg saját székesegyházát is.

Templomunk, nemcsak építkezésében, de belső téralakításában, kiképzésében és díszítéseiben is a „hit diadalát” hirdeti. A templom freskói közül kiemelkedik a keresztény seregnek a törökök feletti, szentgotthárdi győzelmét ábrázoló alkotás, amelynek festője az osztrák származású, de többnyire hazánkban alkotó Dorfmeister István (1725-1797). Ciszterci hagyományként – a templom főoltárának festménye a Boldogságos Szűz Mária mennybevitelét ábrázolja. A főoltár és valamennyi mellékoltár festője Mathias Gusner (1694-1772) ciszterci szerzetes testvér.

A templom hajójába lépve, a baloldali mellékoltár Szent Gotthárdnak, a város és a templom védőszentjének állít emléket. Szent Gotthárd hildesheimi püspök, Szent István királyunk kortársa (†1038). Az oltárképen, mint égi közbenjáró egy gyermeket feltámaszt, meggyógyít egy leánykát, megszabadít egy foglyot.

A jobboldali mellékoltár „A haza szent királyainak” Szent Istvánnak, Szent Lászlónak és Szent Imre hercegnek állít emléket. Az oltárképen háttérben, az ország akkori fővárosa Pozsony látható.

A második boltszakasz baloldali mellékoltárán Mathias Gusner Szent Bernát legendáját örökítette meg: a Krisztus szenvedésein elmélkedő Bernáthoz lehajol az üdvözítő. Szent Bernát a ciszterciek szabályzatának a megalkotója, a szerzetesrend legismertebb és legnagyobb szentje.

Ugyanezen boltszakaszban, a jobboldali mellékoltáron látható Szent József halálát ábrázoló oltárkép. Mária és József alakja között az angyal írást tart: „Íme hogyan hal meg az igaz.”

A templom szobrai a heiligenkreuzi szobrászművész, Josef Schnitzer (1707-1769) alkotásai.

Az első orgona 1764-ben készült Schwartz Ferdinánd grazi orgonaépítő műhelyében, ebből a hangszerből sajnos semmi nem mardt fenn. Az eredeti szekrénybe a budapesti Aquincum orgonagyár 1987-ben új hangszert készített sok nyugatnémet alkatrész felhasználásával.

A templom és a monostor gyönyörű intarziás bútorai, az orgonaszekrény és az oltárépítmények az apátság asztalosműhelyét vezető, művészi érzékkel megáldott Kaspar Schrezenmayer szerzetes testvér munkáját dicsérik.

A templom tornyában található Nyugat-Magyarország legnagyobb harangja, amely közel 40 mázsás.

Az 1990-es évek végére a templom állapota nagyon leromlott, mivel jelentősebb felújítás évtizedekig nem történt. A tetőzet erősen megrogyotttt, a templom és a kolostor több helyen beázott, a freskók veszélybe kerültek. Mivel sem az egyházközségnek, sem a városnak nem volt kellő anyagi forrása a felújításokra, csak nagy nemzeti és határon túli együttműködéssel lehetett megmenteni ezt a nagyszerű építményt. Ez a nagyszabású munka végül 2006-2021 között valósult meg; templomunk teljes külső és belső felújításon esett át, nagyrészt Magyarország Kormányának támogatásából és a hívek nagylelkű adományaiból.