Már a középkorban is volt itt templom, melyet a török hódoltság alatt a reformátusok használtak. Az 1764-1768 között emelt barokk templomot 1844-ben a torony kivételével lebontották. Jelenlegi, klasszicizáló formáját 1847-ben nyerte.
A főhomlokzat fülkéiben Szent József és Szent Péter szobra látható. A mennyezet szecessziós stílusú seccóit Endre Béla és Rudnay Gyula festette 1910-ben; a szentély mozaikhatású képe az Angyali üdvözletet ábrázolja, a többi képen a Napkeleti bölcsek és Krisztus életéből vett jelenetek láthatók. A diadalív 1949-ben készült seccója - a Magyar Szentek hódolata az Oltáriszentség előtt - Terney Béla alkotása.

Oklevél alapján feltehető, hogy már Szent István idejében van itt templom. 1332-ben már kőtemplom áll Szent András tiszteletére. A török időkben a vidék elnéptelenedik. A megmaradt lakosság többnyire református. A templomot is ők használják, majd 1701-ben renoválják. A XVIII. század elején a visszatért katolikusok kis kápolnát emelnek Nepomuki Szent János tiszteletére. 1746-ban visszakapják régi templomukat. Ekkor még a szegvári plébániához tartoznak. 1750-ben lesz önálló plébánia. 1844-ben új templom építését kezdik meg a régi helyén klasszicista stílusban, melyet 1847-ben áldanak meg. 1981-ben külsőleg tatarozzák. Derekegyházát 1995-ig oldallagosan, 1995-től filiaként látja el. A paphiány miatt 1995-ben oldallagos ellátásra ide csatolják Fábiánsebestyént is,. 2005-től a Jézus Szíve plébániát is filiáival.