A hagyomány szerint, a templom építését 1186-ra tehető. A mai templom középsõ része őrizte meg a román kori maradványokat. Az első templom egyhajós volt. A hajó keleti végénél két oldalról egy-egy szimmetrikus elrendezésû, azonos formájú és méretű, sokszögzáródású szentélyű kápolna helyezkedik el. Hasonló formájú volt a lebontott fõszentély is. A hajó déli falában magasan két félköríves záródású, kifelé és befelé rézsûs kávájú, keskeny nyílású hosszú ablak helyezkedik el. A hajó nyugati sarkait a falsíkból kissé előreugró, lábazattal tagolt falpillér tette hangsúlyossá. Ezek között helyezkedett el a falsíkból kiemelkedve a díszes, félköríves záródású főkapu. A lábazatról induló faoszlopokat bimbós oszlopfõk díszítik, amelyek egy körbefutó osztópárkányt tartanak. Errõl indul a szentély boltozata. A kápolna hajója és szentélye között egy, két oldalán hengertaggal díszített, félköríves záródású, középen félhengertaggal díszített kisebb ablak található. Itt állt egykor a mellékoltár. Levéldíszes a kápolna diadalíve, az északi kápolnánál feltételezhetően részben alakos konzolokról indultak, amelyeket a barokk építkezés során nagyobbrészt lefaragtak.

A főszentély lebontott diadalívének északi oldala közelében, a főhajó északkeleti szögletének falában került elő a román kori templom legértékesebb részlete, egy falfülkébe foglalt domború része, amelynek másik részét a barokk főszentély építése idején pusztítottak el. A dombormű a legkorábbi ismert, a Szent László-legenda egy kisebb részletét ábrázoló alkotásnak tekinthetõ.
A templomot valószínűleg egy Franciaországban iskolázott mester építette. A déli mellékszentély délkeleti falában másodlagosan kialakított kisméretű csúcsíves ablak, a XIII-XIV. század fordulója táján végzett kisebb átalakítás emléke. Matuska Kristóf prépost 1757-ben átépíttette a templomot, új szentélyt és homlokzati tornyot készíttetett. Ebből az időből származik a templom jelenlegi főkapuja is, a felette látható, egyesített jánoshidai és zabdrovici prépostság címerével.
A jelenlegi karzat és orgona a XVIII. század második feléből származik. A templomot 1840-ben, majd 1971-1973-ban felújították. 

1970-ben, Kozák Károly régész vezetésével megkezdett ásatás román stílusú, egyhajós, sokszög-záródású főszentélyű templomot tárt fel.

Búcsújáróhelyről bővebben:

http://bucsujaras.hu/janoshida/index.html