A román eredetű, Szent Erzsébet tiszteletére szentelt templomot a XVIII. században átépítették, tornya XX. századi. Itt őrzik a debercsényi - XV. századi gótikus - kőből készült szentségházat. A templom orgonája barokk.

A diadalív stílusjegyei alapján a templom építése a XIII. századra tehető. A község 1498-ban Werbőczy István birtokába került, s valószínű, hogy a templomot 1500-ban újraboltozták. 1663-ban és 1708-ban átalakították, ennek során készült az akkor még főhomlokzatnak számító nyugati fal oromzata. Tornya 1934-ben épült, ekkor került az oltár a nyugati fal elé.

A mai templom egyhajós, előreugró homlokzati toronnyal. A nyugati homlokzat - az egykori főhomlokzat - felett barokk ívű oromfal helyezkedik el. A hajófalak és a torony alsó szintje középkori, a sarkak kváderkövekbol állnak. A középkori szentélyből alakították ki a torony alsó szintjét, ezzel a belső elrendezés teljesen megfordult. A mai szentély a templom nyugati végfalánál van.
A templomot nyeregtető, a tornyot gúlasisak fedi. A belső tér síkmennyezetű. A barokk orgonát 1740 körül építette Podkonitzky Márton.

A torony építésekor előkerült a teljes diadalív, mely az esztergomi kőtárba került. Ennek pillére, és a női fejekkel, liliomos koronával díszített pillérfejezete román, az ív gótikus. Ugyanekkor került elő egy Werbőczy-címeres zárókő. Ebben a templomban látható az elpusztított debercsényi templom gótikus fiatornyokkal, keresztvirággal díszített szentségháza is.