Aug. 28., csütörtök 17:00 – 18:00 a magzati élet védelméért

Szept. 28., vasárnap 17:00 – 18:00 a magzati élet védelméért

Okt. 28., kedd 17:00 – 18:00 a magzati élet védelméért

A Károly-templomként ismert istenháza 1903 és 1907 között épült az alsóvárosi temető városközpont felőli részén. Építtetője Hornig Károly püspök (1888–1917) a maga és családja temetkezési helyének szánta, innen származik a kápolna közkeletű elnevezése. Az építtető személyére utaló jelek – monogram, családi címer, egyházi jelvény – az épület több kiemelt jelentőségű pontján megjelennek.

A kápolna ugyanakkor nemcsak a püspök földi maradványainak őrzési helye, egyúttal pasztorációs célokat is szolgált: a közvetlen közelében működő kórház kápolnájaként, valamint a 19. század végén egyre népesebbé váló településrész templomaként működött. Építéséhez a város a telek átengedésével, a hívek pedig adományokkal járultak hozzá.

A kápolna építését helyi mesterek végezték. A munka irányításával Kesselbauer Ágoston városi építészt bízták meg, amit távozása után Horváth Sándor városi építőmester vett át. Az egyes munkanemekben veszprémi vállalkozók dolgoztak: az ácsmunkát a Bognár család tagjai, a kőfaragást Velty Ferenc, a bádogozást Wolfram János, a kerítésépítést és a lakatosmunkát Kiss Sándor, a padlóburkolást Walla József végezték. A négy harangot Tóth Árpád harangöntőmester, a padokat Trum Antal asztalos veszprémi műhelyében készítették.

A kápolnát díszítő műalkotásokat neves mesterektől rendelték meg: a falképeket a fehérvári és veszprémi püspökség által egyaránt sokat foglalkoztatott Steiner Rudolf festette, a színes üvegablakok a korszak legkiemelkedőbb üvegművésze, Róth Miksa, az oltár a bécsi Franz Leimert neves műhelyéből került ki.

A temetőkápolnát a funkciójához illően a halál felett győzedelmeskedő Feltámadt Üdvözítőnek szentelték. Az épület elrendezése, falképei is ezt a teológiai gondolatkört bontják ki. Az oldalfalakon egy-egy bibliai jelenetben Krisztus halottat támaszt fel, a szentély felé a diadalív homlokoldalán adoráló angyalok kíséretében a Regina Mundi látható. A boltozaton egy-egy őrt álló angyal között Hornig Károly családi címere kapott helyet. Kétoldalt a nagy körablakokban a püspök monogramja, illetve a feltámadás-szimbólum, a hamvaiból újjáéledő, fiait vérével tápláló pelikán látható.

Ahogy a diadalív támaszkodik a két vaskos pillérre a szentélyhatáron, úgy támaszkodik az Egyház az itt életnagyságban megfestett Szent Péter és Szent Pál apostolokra. A szentélyt körüljáró veszi körül, az arra nyíló ívek alján passiójelvények láthatók. Az árkádívek felett, az evangélistákat jelző szimbólumok közt az áldozati bárányt, az Agnus Deit ábrázolták, felette színes üvegablakon pedig a Feltámadt Üdvözítő képe látható.

A kápolnát később több kár érte, illetve átalakították. Harangjait az első világháborúban rekvirálták. Az épület a második világháború során és 1956-ban is megsérült. Kétszínű eternit pala tetőhéjazatát egyszerűbbre cserélték. A színes üvegablakok nagy része tönkrement, a szentélyben az ornamentális díszű és a Feltámadott Krisztust ábrázolók modern pótlások. 1985-ben megújították a belső festést, az oldalfalak egy-egy nagyméretű bibliai jelenetét átfestették (Csonka J. szignóval). A márványmintás, kváderdíszes falfelületeket durván átfestették. Szerencsére ez a felújítás a finom, részletgazdag századfordulós figurális kifestést nem érintette.

A közelmúltban a főoltár előoldalát leválasztva új szembemiséző oltárt alakítottak ki. Feltárták a kriptát, és a padsor átalakításával az itt eltemetett Hornig Károlyra emlékező sírkövet helyeztek el padozatban.