Hétköznap többször is igeliturgiát tartunk, igazodva az ünnepekhez, szentek napjaihoz.
Rózsafüzér-imádság a szentmisék és az igeliturgiák előtt az 1932-ben, a plébánia létesítésekor megalakított Rózsafüzér-társulat vezetésével.
Májusban litánia a Szűzanya tiszteletére a szentmisék előtt vagy után, decemberben "Szállást keres a Szent Család" imádság szintén a Rózsafüzér-társulat vezetésével.

Templomunkat 1933-ban, 90 éve szentelték fel. Az első világháborút követő zűrzavaros évek és az országot feldaraboló trianoni békediktátum utáni útkeresésben, az 1920-as években hazánkban elkezdődött a katolikus reneszánsz. Ennek része volt, hogy új plébániák létesültek, új templomokat építettek, megerősödtek a keresztény társadalmi, illetve az egyházi hitbuzgalmi egyesületek. A mi templomunk és Salgótarján városa ékes példája ennek a folyamatnak, jól reprezentálja a kibontakozó katolikus „megújulás” korszakát. Salgótarján a dualizmus alatt megindult ipari tevékenységnek köszönhetően rövid időn belül nagyközség, majd város lett.

A város lakossága már olyan nagy volt, hogy az egy templom, a plébános és a három káplán, és a vasárnapi többszöri szentmise sem tudta megfelelően ellátni a hívek lelki gondozását, ezért az 1920-as évek végén az északi részen (a Rimamurány-Salgótarján Vasmű Rt. városnegyedében) a hívek egy önálló, új egyházközséget kívántak megszervezni – melynek vezetésére szerzetesrendet szerettek volna a városba hívni. Előbb a jezsuitákkal tárgyaltak, majd pedig a ferencesekkel. Bár Herczegh József plébános még támogatta a kettéosztást, 1928-as halálát követően a mozgalom megtorpant az új plébános, Traum Péter nem támogatta az új plébánia és egyházközség létrejöttét, a szervezők azonban kitartottak. Hosszas munka és összefogás után, 1932-ben létesült a plébánia, amit Szent Józsefről neveztek el, a ferencesek is letelepedhettek, a rendházuk 1932 végére épült fel. A letelepedést az ekkor Mátraverebély-Szentkúton szolgáló, később a salgótarjáni rendház elöljárójává kinevezett Réz Marián országos hírű ferences népszónok atya vezette. Mindezzel egyidőben indult meg a déli részen, vagyis a falusi filiában egy új plébánia létesítésének terve, melyet az akkori salgótarjáni káplán, Demeter Bertalan atya irányított és amit – az északival ellentétben – a plébános is támogatott.

A jogilag önálló plébánia 1932 júliusában jött létre (a ma is álló plébániaház 1934-ben épült), de templom még nem volt. Addig a hívek a salgótarjáni városi templomba jártak szentmisére, az itthon maradók pedig a bányatelepi iskola udvarán az 1925-től létező Magyar Rádió közvetítéseiben hallgatták a szentmisét és imádkoztak közösen. Hogy a hitélet megerősödhessen, előbb egy olyan, korábbi lakásból átalakított szükségkápolnában miséztek, ami a mostani általános iskola környékén állt, a plébános pedig Salgótarjánból járt ki a faluba. Zagyvapálfalva ekkor a salgótarjáni járás legnépesebb települése volt a város után. (A templom felszentelése után a kápolnát a helyi evangélikus gyülekezet használta 1939-ig, a saját templomuk felszenteléséig.)

1932 augusztusában már elkezdték a templomépítést is. A templom tervezője a kor neves építésze, dr. Fábián Gáspár, aki maga is támogatta az építést azzal, hogy kedvezőbb árat ajánlott fel a tervezésért. A belsőt Demeter Bertalan templomépítő plébános atya az ő együttműködésével tervezte meg. A munkálatokat a helyi gyárak (a táblaüveggyár és a bányatársulat), csoportok, szervezetek is tevékenyen támogatták, a hívek pedig pénzadományokkal segítették a templom felépülését. Nevüket megőrizték a keresztúti stációk ablakai, valamint a templomszenteléskor a szentélybe befalazott  ünnepélyes okmány és a gyűjtési ívek, melyeket eredeti példányban helyeztek el és templomunk hívő közösségének akkori tagjai (mint adományozók), vagyis az összes pálfalvai hívő aláírt: elődeink, nagyszüleink, dédszüleink is.

A templomszentelés ünnepélyes pillanatára 1933. július 30-án került sor. Mivel ez a terület a Trianon által kettévágott Rozsnyói Egyházmegye magyarországi részén volt, így nem a rozsnyói püspök szentelte fel a templomot, hanem a püspökség magyarországi helynöke, a putnoki plébános, Pájer János esperes atya. A rozsnyói püspöki szék ekkor ugyanis betöltetlen volt, Bubnics Mihály későbbi püspök, aki többször is járt aztán Salgótarjánban, a plébániánkon is, apostoli kormányzóként vezette az egyházmegyét ebben a sajátos, kettéosztott helyzetben, ami 1939-ig állt fenn, a Felvidék visszatérése után újraegyesült az egyházmegye, őt pedig püspökké szentelhették. – A katolikus reneszánsz hozadéka a vidékünkön, hogy a később templomunkban szolgáló papok hivatása is ekkor, az 1945-öt megelőző években indult el, papi pályájukra is még Rozsnyón készülhettek, hiteles személyükkel pedig magukkal vitték egy életen át az 1945 előtti időszak szellemiségét és hitvallását.

1938-ban, az eucharisztikus szentévben a ferencesek meghívására Salgótarjánban tartózkodó, a templomuk új orgonáját megáldó Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök (aki ekkor a csonka egyházmegyei területek kormányzója volt) látogatást tett templomunkban, ennek emlékét őrzi a kommunisták kínzása miatt vértanúhalált halt, 2009-ben boldoggá avatott püspök ereklyéje templomunk szentélyében.

Egyházközségünk őrzi elődeink emlékét és tiszteleg előttük. A templomépítés kezdetének 80. évfordulóján, 2012 augusztusában emlékfát ültettünk a templomkertbe, amelyben Tihanyi Irén, a templomépítő mester, Tihanyi Kálmán lánya – aki maga is ott volt gyerekként a templomszentelésen – is segédkezett, első plébánosunk nevét emléktáblával örökítettük meg. 2018 áprilisában meghívásunkra a Magyar Rádió felvételt készített a déli harangszóról, ami ugyanazon év novemberében került adásba. Templomunkból 2012-ben a Magyar Televízió közvetített ünnepi szentmisét, amit a plébániaalapítás 80. és Salgótarján várossá nyilvánításának 90. évfordulóján dr. Stella Leontin kanonok, balassagyarmati főesperes tartott. A Magyar Katolikus Rádió (a Magyar Rádióval együtt) kétszer közvetített templomunkból szentmisét: 2013-ban a templombúcsút, amit korábbi plébánosunk, Hlédik László atya tartott, 2017 pünkösdjén pedig a vasárnapi ünnepi, illetve a másnap tartott egyházművészeti nap szentmiséjét közvetítette, amit Fodor József nagyváradi vikárius, Vizslás szülötte tartott. 2018-ban, templomunk felszentelésének 85. évfordulóján a Duna Televízió másfélórás adásban közvetítette az ünnepi szentmisét, ekkor helyeztük el Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspök ereklyéjét is a szentélyben, a szentmisét dr. Beer Miklós akkori váci püspök atya mutatta be.

Felépítésétől kezdve a templomnak saját plébánosa volt. Ők az első időkben csak Zagyvapálfalván szolgáltak, majd később (az időközben jelentkező paphiány miatt) plébániánkhoz csatolták Baglyasalját, 1972-ben, később pedig Vizslást is. Baglyasalja egészen 2008-ig a zagyvapálfalvai plébániához tartozott (akkor a Salgótarjáni Főplébánia vette át). Jelenleg csak Vizslás tartozik hozzá, melynek lélekszáma kb. 1500 fő, temploma az 1700-as években épült fel közadakozásból, alapos restaurálás után 1929. október 20-án szentelte fel Pájer János püspöki helynök a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére.

A templomismertetőt írta: Veszelovszki Balázs, történész-doktorandusz, középiskolai tanár, újságíró, az egyházközség tagja