A háborút követő szegénység és egyházüldözés éveiben, Pödör László lelkész idejében, 1948 és 1951 között épült a széphalmi templom, de hivatalosan nem templomnak, hanem az akkori engedély megfogalmazása szerint „szükségkápolnaként is igénybe vehető kultúrháznak”. A tervező Marosi Sándor építészmérnök-egyetemi tanárnak köszönhetően mégis templom jellege lett az épületnek felmagasított tetőszerkezete és főhomlokzatának formája miatt. Amikor a félig kész épületet a hatóság birtokba akarta venni, a széphalmiak egy éjszaka áthordták oda az oltárt és a padokat az addigi lakáskápolnából. Másnap, 1951. augusztus 5-én dr. Szabadkai József, a Katolikus Akció egyházmegyei igazgatója szentmise keretében felszentelte az épületet, amely ezáltal véglegesen templommá lett. Mai formáját és felszereltségét lassú folyamatban nyerte el a templom. Dr. Paróczay Sándor emeleti kistermet épített, Tarnóczi János modernizálta a liturgikus teret és az egész templombelsőt, Gromon András idejében nagy közösségi terem épült. Az eddigi legnagyobb beruházás, a teljes tetőcsere és az egész épület rekonstrukciója dr. Székely János irányításával ment végbe, majd Molnár István és Gyimóthy Gábor idejében fejeződött be. A nyitott fedélszék, a nagy új üvegablakok, a jóval emeltebb dőlésszögű tető, a bejárati oszlopcsarnok erősítették az épület szakrális jellegét, és az orgona hangzástere is nagyobb lett. Az orgona is több átalakításon ment át, míg végül, 2008 nyarán teljesen új tervezésű és részben új elemekből álló orgonát kapott a templom.
Az egyházközség jogállása eközben így alakult: 1946. január 1-jéig a pesthidegkúti plébánia filiája, attól kezdve önálló lelkészség, 1965. február 28-tól plébánia. 1993-ig a Székesfehérvári Egyházmegye, 1993-tól az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye része. Az egyházközség anyakönyveit 1946 óta vezetik. A templom búcsúnapja: a pünkösdöt követő harmadik vasárnap. (Írta: Lipcsey Júlia, 2008. november)

Anyakönyvek: 1946-tól.