A volt felsőmesteri falurészen, egy kis dombon áll a Szent Mihály arkangyalról elnevezett kicsi, de nagyon szép templom, melyet egy egy vaskori halomsírra építettek a 13. század második negyedében. Kelet-nyugati irányban tájolt, ami megerősíti középkori eredetét, amelyet a falkutatás során előkerült nyílások is bizonyítanak. Közel négyzet alakú szentélyéhez annál kétszer nagyobb hajó csatlakozik, amelynek nyugati oldalán korábban torony is állt. A reformáció korában nem használták, ezt mutatják azok a karcolt feliratok, amelyek közül néhányat bemutatási céllal meghagytak a szentély északi oldalán. A kőszószéket a 17. században állították. Ugyanezen század végére a környező temető kerítése és a torony már eltűnt. Az evangélikusoktól Esterházy Gáspár 1719-ben vette vissza, 1732-ben XII. Kelemen pápa búcsút engedélyezett. A 18. században a Békássy család építtetett kriptát és sekrestyét, valamint boltoztatta az épületet. Az 1817-ben még a nyugati oldalon álló fa haranglábat 1855 körül helyezték át a déli részre, ahol ma is áll (a kisebbik harangot 1945 után egy orosz fogságból szerencsésen hazatért fogoly ajándékozta). 1855-ben jelentős átalakításokat végeztek Hertelendy Miklósné Békássy Mária kezdeményezésére. A keleti szentélyfalon ajtót vágtak a korábbi helyett, a barokk boltozatot nem bíró falak mellé támpilléreket építettek, ugyanebből a célból az egykori temető földjét felhalmozták a falak mellé. A barokk oltárról Szent Mihály szobrát a kriptába vitték, helyére festményt állítottak. Az utolsó idetemetett Békássy, a már említett Hertelendy Miklósné emlékét külön márványtábla is őrzi a külső keleti falon. A templomot 1999-ben helyreállították, ekkor az egykori nyílások kontúrjait kijelölték, a falakat konzerválták. A főoltár és a szentélytől jobbra álló faragott Mária-szobor népies barokk stílusú. A szószék mellvédjén falikép nyomait találták meg, felette Fekete Madonna-ikon látható.
