A topolyai egyházközség kialakulása

Egy 1767-ben felvett jegyzőkönyv egy néhai templomról beszél. A helybéli lakosok által Várhegynek nevezett dombon akkor még megtalálhatók a Pusztatemplom romos falai. A betelepítés kezdetén, topolyának még nincs önálló plébániája, hanem a szabadkai ferencesekhez tartozó leányegyház, így a ferences szerzetesek gondoskodnak a hívek lelki életéről. 1751-ben a kamarai falu lakosai egy vert falú imaházat építettek, aminek a hossza 15 méter, a szélessége 8 méter volt, tetejét náddal fedték be. Az egyetlen teremből álló épületet a telepesek közmunkával, saját tapasztalataik alapján építették. Ebben a kápolában tartották a szentmiséket a szabadkai rendházból kijáró Ferenc-rendi szerzetesek. Ezt az imaházat is már Sarlós Boldogasszonynak szentelték.

Sarlós Boldogasszony Szűz Mária Szent Erzsébetnél, Keresztelő Szent János édesanyjánál tett látogatásának ünnepe, latinul Visitatio Beatae Mariae Virginis, melyet Lukács evangélista így ír le: „Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Juda városába. Zakariás házába tért be, és üdvözölte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: Áldott vagy az asszonyok között,és áldott a méhednek gyümölcse!" (Lk. 1,39-56). Sarlós Boldogasszony ünnepe július 2. Az ünnep magyar neve nem azonos az eredeti egyházi elnevezéssel, mivel a múltban ettől az ünneptől számították az aratás kezdetét. Így lett az ünnep népi elnevezése Sarlós Boldogasszony, hiszen a sarlózás, marokszedés asszonyi munkának számított.

A védőszent vagy más néven a patrónus megválasztása, a Szent istváni Mária tiszteletet meghonosító ferences szerzetesek segítségével történt, akik 1758. augusztus 4-ig teljesítettek szolgálatot Topolyán. Ezen a napon nevezte ki a kalocsai érsek az első plébánost Radics Péter személyében. Topolya 1758-tól adminisztratúra, 1786-tól önálló plébánia. A betelepedés után, 1764-ben Radics Péter plébánossága alatt, felépült az első templom, amit már szilárd anyagból emeltek, főleg a magyar királyi kamara nagylelkű segítségével, de a templom építéséhez helybeli hívek is hozzájárultak anyagiakkal és munkájukkal.

E templom egyhajós volt, boltozott szentélyű, hajója stukatúrral fedett, sekrestyével és kórussal rendelkezett. Szentélye (sanctuariuma) az apszisban helyezkedett el. A templom külső mérete kb. 36.5 x11 méter volt, míg hajójának hossza 23 m lehetett, belső szélessége pedig 9,15 m. A szentélynél szélessége 7 méterre szűkült, a kórus 6 m széles volt. A szentélyhez észak felől sekrestye tartozott, majd később, egy restaurálás alkalmával a déli oldalhoz emeletes oratóriumot építettek. A hajó és a szentély boltozatát, valamint a kórus karzatát freskók díszítették. A három nagyméretű oltárképet a XIX. század egyik legnagyobb magyar festője, Barabás Miklós festette 1855-ben. A freskókat az 1888-ból származó adatok szerint Römann János mester festette, aki az oltárképeket is csodálatosan restaurálta. A néhai plébánia épületét 1769-ben építették. 

A XIX. század második felében az akkor már jelentős településsé fejlődött Topolyán felgyorsult a középületek építése. Már 1797-ben Bakai Pál bőkezűségének köszönhetően felépült a golgotai szoborcsoport alkotta Kálvária a településtől nyugatra, a bajsai és moravicai út elágazásánál. Mészáros Ignác plébános stációkat építtetett, amik félkörben ölelik át a Golgotát. 1898-ban Fazekas Lajos szabadkai építész tervei alapján neogót stílusú kápolna épül Bóbics Károly prépost-plébános megbízásából, amit Boromeo Szent Károly tiszteletére szentelnek fel.

1800. április 8-án az osztrák császár a topolyai kamarai birtokot báró Kray Pálnak adományozza. A báró még ez év szeptemberében megérkezik Topolyára, és elkezdi kastélya építését, amit 1802-ben fejeznek be. Két évvel később 69 éves korában meghal, de mivel nagyon megszerette Topolyát, úgy végrendelkezik, hogy halála után, az itteni templomba helyezzék örök nyugalomra. Fia Kray Ferenc csak ezüsturnába zárt szívét hozatja haza, és falaztatja be a templom falába. Ő veszi át a birtokot, és közbenjárására mezővárosi rangra emelik Topolyát. Egy évvel később egy tragikus véletlen a halálát okozza, és felesége Gessell Borbála az ő holttestét is a templomban helyezteti el. Kray Ferenc fia, báró Kray Nepumuki János 1830-ban lesz a város földesura, és az 1849. évi tragikus eseményekig itt él Topolyán. Sajnos a sors ismét közbeszól, és elveszíti 16 éves fiát. Fiuk halála annyira megviseli feleségét, báró Wenckheim Máriát, hogy miután a holttestet elhelyezik a templom kriptájában, elutazik, és nem is jön többé Topolyára. A bárót 1849-ben a városra törő szerb csapatok elhurcolják, a kastélyt felforgatják, több mint 70 embert megölnek, köztük a topolyai káplánt, Vojnich Jánost is. A báró kiszabadulása után már nem jön vissza Topolyára. Pestre megy, és ott is hal meg 1852-ben, 49 éves korában. A birtokot gróf Zichy Nepomuki János veszi át, feleségével, báró Kray Irmával, János leányával. Zichy gróf és felesége egész sor jótékony cselekedetet tett a topolyai egyház érdekében. Többek között az ő kegyes adományukból épült a topolyai zárda, iskola és óvoda, de tettek alapítványt aggok házának létesítésére, és a jelenlegi templom építésében is jelentős szerepet vállaltak.

1904-ben lebontották az 1764-ben épített templomot, és még abban az évben elkezdték az új templom építését, ami nemcsak hogy felülmúlta a régit, de az egykori Jugoszláviának a Diákóvári (Đakovo) és a Zágrábi után az ország harmadik legnagyobb neogót stílusú temploma lett. A topolyai jelenleg Szerbia legnagyobb neogótikus rk. temploma.

A mai Sarlós Boldogasszony-templomot 1904. május 6-án, Raichl J. Ferenc Vajdasági műépítész tervei alapján kezdték építeni. Az alapkövet május 23-án falazták be a torony alapjába. Érdekességnek számít, hogy az alapkőbe egy írásos dokumentum mellett a következő tárgyi emlékek kerültek: egy 1700-ban készített háromkrajcáros rézpénz, amelyet a régi templom alapzatában találtak, és egy 1762-ben veretett máriásarany. Az akkor forgalomban lévő pénznemekből 1-1 darab 1 és 2 filléres bronzpénz, 10 és 20 filléres nikkelpénz, 1-2 és 5 koronás ezüstpénz, valamint 10 és 20 koronás aranypénz. A korabeli sajtó 1905-ben a templomépítésről így ír: „..Magában a templom belsejében, a boltozatot vasbeton szerkezetű oszlopok fogják tartani, anélkül, hogy kevésbé gyengék lennének, mint a kőoszlopok. Milics és Társa budapesti jó nevű cég készíti az oszlopokat, melyek bizonyos tekintetben azért is érdemelnek figyelmet, mert ez a vasbeton-oszloprendszer az építészetben még újdonság számba megy." Meg kell említenünk, hogy az eredeti Raichl tervben a vasbeton oszlopok helyett tégla oszlopok szerepeltek, csak az 1905-ben elkészült tervváltoztatások után döntöttek vasbeton mellett. Az összes építési, és tisztogatási munkák 1906. július 31-én fejeződtek be, ezen a napon az építési bizottság ideiglenesen átvette az épületet, majd augusztus 5-én közhasználatra átadta. 

A torony összmagassága 72,7 méter, hozzá kapcsolódik még a nyugati toronypár. A kereszt- és főhajó kereszteződésénél huszártorony helyezkedik el, aminek magassága 18 méter. A falakat sárga dísztéglával borították, egészen a toronysisakig. A tetőt kétszínű, sötétszürke és vörös palalemezzel fedték be. A toronyóra alatti kilátót kőből faragott korlát díszíti. A toronyból négy különböző nagyságú harang hívja a híveket templomba, ahol a kedves látogatót csodálatos látvány fogadja. De menjünk csak sorjában.

A bejáratnál három ajtó vár bennünket. A főbejárati, és két mellékbejárati előteret, üvegezett ajtók válasszák el a templombelsőtől. A templom neogót stílusban épült, háromhajós, nagy kereszthajóval, melynek hossza 71 méter, szélessége a kereszthajóban 35 méter, a hajó részben 22 méter. A szentélytől jobbra és balra, emeletes oratórium épült. A négyzeti részben helyezkedik el, a csillagboltozat, amelynek magassága 15, 50 méter, ennél fogva magasabb a főhajónál, amelynek keresztboltozatai „csak" 14,40 méter magasságban helyezkednek el. Hogy ezek az impozáns magasságok megvalósulhattak, nagyrészt az akkor még újdonságnak számító vasbeton oszloprendszernek köszönhető. Ezek az oszlopok, karcsúságukkal fokozzák a gótikus díszítést anélkül, hogy gyengébbek lennének, mint a kőoszlopok. Építészeti szempontból, a vasbeton oszloprendszer nagy értéke a templomnak. Az oszlopok kereszt-és hosszanti irányban alapbolttövekkel vannak összekötve.

A mellékhajók falaiban az ablakok, triforák, míg az apszisokban biforák. A két mellékoltári rész, lépcsőmagassággal feljebb van emelve, ugyanakkor a mennyezeti részt lejjebb süllyesztették, így azok magassága 10 méter.

A templomban több értékes tárgyi emlék is található. Először is menjünk a főoltárig, aminek csodálatos fa konstrukcióját Stuflesser tiroli gyáros készítette neogót stílusban. Az oltárképet pedig Dudits Andor festő festette, a szentélyt körülvevő vitrázsok Mayböhn Károly budapesti üvegfestő műhelyéből kerültek ki. A sekrestye felől kiindulva, az elsőn, Szent Erzsébetet, a másodikon, Szent Györgyöt látjuk, a másikfelén, a harmadikon, Szent Margitot, és a negyediken, Szent Miklós püspököt, az oltár két oldalán, egy-egy háromágú gyertyatartót tartó szárnyas angyal áll.

A sekrestye bejáratánál, Báró Kray Ferenc emlékszobra és táblája áll, melyet özvegye emeltetett, mely egy hamvvederre hajló női alakot ábrázol. Az osztrák területen készült barokk stílusú alkotás, Topolya egyik legszebb műemléke. Talpazatán fekete márványlapon, latin nyelvű emlékszöveg áll, ami magyarul így hangzik:

Krajovai, és Topolai báró Kray Pál fia

Krajovai, és Topolai báró Kray Ferenc szellemének, A császári és királyi seregben Tüzértábornoknak és alvezérnek. Itáliában a franciák ellen, úgy a nyílt ütközetekben, Mint városok ostromában szerencsés győzőnek. Miután atyjával együtt hazatért, azt a halálba is követte. Gyászoló kegyeletes özvegye Gessel Borbála állította ezen emléket Hűségének jeléül. Az Úr 1805. évében.

A szobor mögötti falon a vörös márványtábla a táborszernagy báró Kray Pál ezüstszelencébe zárt, befalazott szívét takarja, míg holttestét a pesti belvárosi templomban helyezték örök nyugalomra. Az emléktáblára írott latin szöveg így hangzik:

A nagy és jó Istennek ajánlva a nagy hősnek, Kray Pál bárónak a hazájához és fejedelemhez hű szíve. Sok viszontagságon hánytatva végre itt, övéi között megnyugszik. Topolyán, január 19. 1804.

A sekrestye ajtó túloldalán, közös Kray emléktábla, a felső, báró Kray Jánosé, akinek fekete márványtábláján ez áll: Krajovai és Topolai Báró Kray János szül. 16.máj. 1804. 21.dec. 1852.

Te aki szemléled e sírkövet, Értsd, hogy ez végképpen eltemet. Egy hőstörzsökű családi nevet. Az utolsó Kraynak Emelték özvegye és lyánya Kik még itt maradtanak.

Á volt egyetlen férfi sarjadék Serdületében hirtelen sujtatva Hat évek előtt letörött már. Most maga á gyökér lőn kiszakíítva. Fiú utódot, tehát e faj többé nem vár. Az alsó, szerencsétlenül járt fiáé, báró Kray Pálé.

Aki 16 évesen halt meg, és maga Vörösmarty Mihály írta a fekete márványtáblán olvasható epitáfiumot, ami így szól: Aki fiának örül, mert szép, jó s ritka tehetség Mert delien serdül, s lelke nagyokra törő, Mert ihlete van a nagy erények örök hite által, Szentakarattal lép a komoly élet elé El ne beszélje nekünk örömét. Mi egy életi üdvöt, Létünk büszke faját, e kora sírba tevők. Báró Kray Pál. Meghalt November 16-án 1846. életének 16-dik évében.

A szentélyt kovácsoltvas áldoztató rács válassza el a főhajótól, középen a kijáratnál fehér márványtábla alatt, a báró Kray és gróf Zichy család sírboltja. A szentélyből kilépve, a II. Vatikáni zsinat szellemében felállított új oltár, melynek két oldalán egy-egy ambó, amit tölgyfából készített Bozsir Martin topolyai asztalosmester, Szarvas Sándor újvidéki fafaragó mester segítségével, 1991-ben.

A szentély két oldalán a mellék apszisokban egy-egy barokk stílusú mellékoltár. Jobbról Szent Vendel oltár, minek oltárképét Molnár József festette 1855-ben, ballról, Nepomuki Szent János oltár, melynek oltárképén nem szerepel az eredeti festő neve, de különböző források Barabás Miklós (1855) alkotásának tartják. Mindkét mellékoltár képet Römann János restaurálta 1888-ban.

A bal oldali kereszthajóban egy Szűz Mária szobor áll, mellette az előző templomi oltárképe Barabás Miklós alkotása, amit szintén Römann restaurált a két mellékoltár képével egy időben.

A kereszthajóban fából faragott Szent Sírt látunk. Tetején szentségház, két szélén térdelő szárnyas angyallal.

A jobboldali kereszthajóban Jézus Szíve szobor, mellette Kis Szent Teréz oltár, aminek oltárképén K. M. iniciáléja áll 1933-ból, az oltár, mely gótizáló - szecessziós stílusban készült.

A bal oldali mellékhajó első trifóra ablakán, Jézus megkeresztelkedésének mozzanatát jelenítette meg a neves budapesti üvegfestő Mayböhn Károly. A padsor közepén szép kidolgozású gyóntatószék ékesíti a bútorzatot, majd a padsor hátsó részén, magas talpazaton, Páduai Szent Antal szobra áll.

A kórus alatti részben a Fájdalmas Szűzanya szobra áll.

A főhajó mennyezetét 3 nagyméretű csillár ékesíti, bal oldali második oszlopnál szépséges szószék gyönyörködteti a látogatót. A főhajó utolsó oszlopa mellett, balról Szent József a gyermek Jézussal, jobbról, pedig Assisi Szent Ferenc szobra áll.

A főbejárat bal felén Lourdes-i barlang (1886), benne a Szent Szűzzel, és előtte térdelő Bernadettel.

1888-ban a sajtó arról számol be, hogy Bóbics Károly tisztelendő úr kérésére, a kor híres akadémiai festője Römann János, nemcsak az akkori templom festését vállalta el, hanem elkészítette és kifestette a Lourdesi Szűz barlangját is.

A jobb oldalon a Betlehemi jászol szoborcsoport, amelyet Siska Magdolna és családja emeltetett 1908-ban.

A falakon körül Jézus Keresztútjának állomásait festette meg a festő, feltehetően ugyanaz a Dudits Andor, aki a főoltárképet festette, de erről nincsenek egyértelmű bizonyítékaink.

A kóruson középen a két manuálos 24 regiszteres 5 kopulás orgona, áll, homlokzata közepén egy harsonát fújó angyal, két oldalt fa gótizáló torony ragadja meg a tekintetünket, amit a pécsi Angster cég készített. A kórus mellvédje szintén kőből faragott alkotás.