Egyedülálló értéket képvisel ez az apró templom, ami a X.-XI. században épült, így Magyarország legrégibb ma is működő, álló temploma, valamikor az államalapítás körüli évtizedekből. Vélhetőleg a falu szegénysége és perifériális volta az oka annak, hogy lényegében érintetlenül képes volt túlélni 1000 évet: nem volt pénz a templomhajó felújítására, bővítésére, átalakítására.

Belső elrendezése (oltárpódium: choran, oldalsó lépcsősorral kétfelől, a szentély alatt altemplommal) arra enged következtetni, hogy a benne folyó szertartás eredetileg nem is latin rítus, hanem bizánci, pontosabban örmény rend szerint folyt. Mindez bizonyítéka a X. századi ortodox térítéseknek, ami - 1054, vagyis a nagy kelet-nyugati egyházszakadás előtt járunk - a honfoglalás és kalandozások évszázada alatt a római térítésekkel párhuzamosan folyt.

A XIX. században toldották hozzá a toronyrészt.