A falu temploma eredetileg kora gótikus stílusban épült, a karzat alatti ajtó és az ülőfülke 1500 körül készült. Az endrefalvai plébánián lévő 1755-ös Canonica Visitáció szerint Szent János evangélista és apostol tiszteletére 1745-ben építik fel a templomot régi maradványokból barokk stílusban, a festett, kazettás famennyezete is ekkor készült. Körülötte temető volt.
A harangot Brunner József öntötte 1791-ben.
Tornyát 1818-ban építették. 1995-ben a torony fazsindelyt kapott.
A festett mennyezetet az 1930-as években elbontották, a deszkák egy részét festett oldalukkal felfelé stukatúr anyagnak használva visszaszegezték.
A templom egyhajós, megközelítőn keletelt. Párkányokkal, lizénákkal tagolt, barokk sisakkal fedett tornya a homlokzat elé ugrik. Főbejárat is itt nyílik, szegmentíves kőkerettel van ellátva. A hajótól keskenyebb, támpillérek nélküli szentély nyolcszöges záródású.
A szentély boltíves, barokk boltozatú. A főoltáron Szent Rókus és Sebestyén fából készült szobra áll. A szentségház díszítése rokokó. A sekrestye dongaboltozatos. Díszes a szószék: Szent Ilona, Szent Katalin és Szent Borbála szobrai díszítik.
Északi oldalán áll a sekrestye, a torony északi falához a karzatfeljáró lépcsőtornya épült. Az épületsarkok kváderkövekből készültek, a toronycsarnokból félköríves, faragott kő pilléreken nyugvó ajtó vezet a karzat alá. Hajója síkmennyezetes, a karzatot két pillér tartja. Belső fülke jelzi az egykori déli bejárat helyét. A kétboltszakaszos szentély félkörívű diadalívvel kapcsolódik. Déli falában félköríves, kőbélésű ülőfülke látható. Berendezéséből az oldalajtókkal épített oltár és a barokk szószék jelentősebb.