A román stílusú, XIII. századi templom feltárása során négy építési szakaszt különböztettek meg. A hajó és a szentély a XIII. század második negyedében épült, A község ősi neve Atyaháza volt. A XIII. század végén készült karzatot ma is tartó két pillér és a főhomlokzat két támpillére is. Nagyarányú építkezés folyt a XV. század elején, amikor a község birtokosa, a Homokterennei család temetőkápolnát és csontházat épített a templomhoz, s ugyanakkor készült a déli oldal gótikus kapuja, valamint a kőfal is. Az 1688-ban pusztuló oldalépítményeket 1801-ben bontották le, ekkor készült a mai sekrestye és a huszártorony. Hajóját 1920 körül boltozták, miután lebontották régi síkmennyezetét. 1820-ig zsindelyes nyeregtető fedte, 1807-ben, Egerben öntött új harangja ma az új templomban van elhelyezve. A kegyhely dombon áll, egyhajós, észak-kelet - dél-nyugat tájolású. Főhomlokzata egyszer-, magas oromfallal épült, sarkain egy-egy erőteljes támpillérrel. Szentélye a hajótól jóval keskenyebb, egyenes záródású. A főhomlokzaton nyíló kapu kőkeretes, félkörös záródású, záróköve rozettával díszített. Középkori bejárata a déli oldalon volt, melynek csúcsíves kőkerete a helyreállítás során került elő. Belső térkialakítása süvegboltozatos, két szakaszú. A keresztheveder kosáríves, a diadalív ‚s a hosszhevederek félkörívesek. A boltozat és a hevederek lécrácsra erősített nádborítással, vakolással készültek. Karzata két zömök pilléren nyugszik, mellvédje középen ívesen kihajlik. Padlózata téglával van burkolva. A karzat alatt a feltáráskor előkerült kőemlékek (szenteltvíztartó, kváderek, kő ajtókeret maradványa és egyenlőszárú kereszttel vésett sírkőtöredék) vannak elhelyezve. A szentély sík mennyezetű, déli falában középkori ülőfülke látható.