Története:
1335-ben a pápai tizedjegyzék egy Poroche nevû plébániát hoz, amelyet Beke feltételesen Parajddal azonosít (Beke 167).
Ettõl függetlenül bizonyos, hogy a reformáció elõtt itt templom volt, mert ezen a címen próbálják a katolikusok 1749-ben visszaszerezni. Ugyanis a reformációkor a reformátusoké lett a templom. Amikor a reformátusok 1790-ben újjáépítik, megállapítják, hogy eredetileg katolikus templom volt.
Templomról kifejezetten 1669-bõl van adat, amikor számbaveszik a parajdi kápolnához tartozó javakat, és tiltakoznak az ellen, hogy a sófalvi építéshez hozzájáruljanak, mert mindenik Ecclesia építhet templomot (Dávid L., 128; Kovács II., 709).
A katolikusok a reformáció után Szovátához tartoztak. Parajdon 1747-tõl 1784-ig egy kápolnájuk van, amelyet 1784-ben megújítanak, majd 1800-ban rendes templomot építenek (Schematismus 1882, 187), és önálló plébániává szervezik.
Mivel a templom alapozása gyenge, az 1990-es években nagy, modern templom építéséhez fognak Simó Sándor plébános kezdeményezésével.