Templomunk története egészen a XVII. századra tekint vissza. IV. Barkóczi László, aki 1630-ban királyi birtokként kapta Nyírbaktát, végrendeletében említést tesz az úgynevezett "orosz falurész"-ről, mely Bakta és Lórántháza között húzódik. Az elnevezés onnan ered, hogy az északkeleti Felvidékről ruténeket telepítetek be, akik a helyi görögkatolikusokkal összefogva, 1693-ban egy fatemplomot építettek, és egyben az anyaegyháztól, Petneházától leszakadva, önálló egyházközséget hoztak létre. 1806-ban még az ungvári források arról tájékoztatnak, hogy a fatemplomot nemrég restaurálták, viszont a 30-as évek elején már épül az új, téglából készített, torony nélküli templom. Források hiányában, a fatemplomról nem tudjuk, hogy elpusztult, vagy csak egyszerűen időszerűtlenné vált, viszont 9 évi küzdelmes munka után, 1842 áprilisában elkészült az új templom.

A főútra merőlegesen helyezkedik el, szentélye keletelt, egyhajós, késő barokk stílusban épült. A templom oldalfalait lapos falsávok tagolják, ezek közeiben pedig az északi és déli falakon két-két félköríves, egyszerű keretes ablakok helyezkednek el. A szentély falain három színes ablaküveg található, melyeket egy-egy félköríves vakfülke választ el egymástól.

1905-ben a templom kiegészült egy ugyancsak barokk stílusban készült harangtoronnyal, melyet egy laternás süveg tetején lévő kettős kereszt zár le. A toronyban jelenleg három harang van: egy 65-93-200 kg-os. A templom belsejében, a keleti egyházra jellegzetes ikon képek, reprodukciók, liturgikus eszközök, felszerelések találhatók.

A templom harangját 2004-ben felújította az egyházközség, majd pedig a 2005-2006 évben a hívek lelkes adakozásának és az EU-s forrásoknak köszönhetően a templom teljes egészében megújult