Frauenkirchen város a pannóniai táj nyugati felén van. Ősi magyar Mária-kegyhely. Innen a város magyar neve: Boldogasszony. A régészek megállapították, hogy már a kereszténység felvétele előtt is állt itt egy pogány szentély.
A helység eredeti neve „Zenmaria”, azaz Szent Mária. Így említi egy oklevél 1324-ben. 1355-ben már messze földön ismert búcsújáróhely. Az eredeti templomot 1529-ben az itt átvonuló török seregek lerombolták. Nem maradt meg más, csak csodálatosan a kegykép. Ezt tisztelték a zarándokok több mint száz éven át. Ezrek és ezrek jöttek búcsút járni a „romok közti Máriához.”
A vidék, és így Boldogasszony is, 1622-ben az Eszterházy család birtokába került. Sanyarú, háborús idők jártak akkor. A helység még mindig romokban hevert. Eszterházy Pál nádor, a nagy Mária-tisztelő azonban 1659-ben letelepítette a romok közé Szent Ferenc fiait. Ugyanekkor rendbe hozatta a romos templomot. Egy majort építtetett és hozzá egy sörfőzdét. Erre azért volt szükség, hogy a ferences szerzetesek meg tudjanak élni.
Alig állt helyre a rend, máris felégették a templomot s a helységet a Bécset ostromló törökök. Két pátert fogságba hurcoltak. A török veszély multával ismét rendbe hozták a templomot. Ekkor indult virágzásnak a kegyhely. Az eredeti templom már szűknek bizonyult. Annyira megnőtt a zarándokok száma.
Ezért 1695-ben hozzáfogtak egy új, nagyobb „Istenházát” építeni. 1702-re készült el. Ez a mai templom. Bőven jutott hely a sok magyar, szlovák és osztrák zarándoknak. Ettől kezdve Boldogasszony mindhárom nyelvcsoport központi búcsújáróhelye. Igaz a kedvezőtlen politikai viszonyok, háborúk csökkentették a zarándokok számát. De a Máriatisztelők búcsújárása sohase szűnt meg. Az utóbbi esztendők statisztikai adatai évi százezer zarándokot számlálnak. Mióta a nemzetközi viszonyok megjavultak egyre több magyar testvérünk jön ide búcsút járni.

A kegykép az első baloldali kápolna oltára fölött van. A hagyomány szerint eredetileg ehhez a képhez zarándokoltak. Ez maradt meg csodálatosan, amikor a törökök a templomot lerombolták. A Szent Fiát szoptató Örök Anyát ábrázolja. A képet 1948-ban restaurálták. Most eredeti szépségében tündöklik.
A templom legnagyobb kincse a kegyszobor. A főoltár fölött található. A hársfából faragott szobor, a Gyermekét karján tartó Égi Anyát ábrázolja. Eredetileg a raknók várban volt. Az Eszterházy család tagjai ott tisztelték. Eszterházy Pál nádor azonban az 1661-1669 közötti években a boldogasszonyi ferenceseknek ajándékozta. Azóta milliók tisztelik itt Máriát. A kegyszobrot később a barokk divatnak megfelelően felöltöztették.
A hatalmas bazilika szépségével meglepi a belépőt. 53 m hosszú, 18,3 m széles, 23 m magas. A torony 53 m magasságban tekint az égre. A híres olasz építőmester, Francesco Martinelli műve. A freskók a rózsafüzér titkait ábrázolják. A szintén itáliai, Luca Antonia Columba alkotása. A messze földön híressé vált stukkódíszítő Petro Antonio Contitól származik.
A szentély zárófalán angyaloktól körülvett baldachin alatt látjuk a kegyszobrot. Kétoldalt a két szent magyar király. Szent István, és Szent László szobra áll.
A kegyszobor fölött – a kegyúri templomok szokásának megfelelően -, az Eszterházy család címere látható. Fölötte latin nyelvű írás:
„Refugium peccatorum”, azaz a „bűnösök menedéke” olvasható. Ez a templom valóban a bűnösök menedéke. Fönt a világ Teremtőjének, az Atyaistennek olajképét, továbbá Szent Józsefet, Szent Joachimot és Szent Annát láthatjuk.
A főoltár jobboldalán áll a szedilia: a pap ülőhelye. Burgenland legszebb faragása. Fölötte a kezében kenyeret tartó Krisztust és két oldalán a két diakónust: Szent István és Szent Lőrinc vértanút látjuk.
A szószék a vidék faragóművészetének nagyszerű alkotása. Nagy János a győri káptalan tagja ajándékozta 1713-ban.
Eredetileg a templom előtt állt a Kálvária. A háború után áthelyezték a templom déli oldalára. Ezen a mesterséges dombon csigavonalban visz az út a keresztre feszítési jelenethez. A Kálvária egyes állomásai alkalmat adnak a híveknek az elmélkedésre.

A ferences testvérek 1659 óta gondozzák ezt a búcsújáró helyet. 1938-ig a magyarországi Marianus provinciához tartozott. Ez a kolostor volt az újoncház és a papnövendékek is itt éltek 1875-ig. Több mint 60 volt a testvérek száma. A Rend 1986 óta ma is ide küldi a belépni szándékozó jelölteket. Újra bevonult az ifjúság ebbe a kolostorba.