A középkori bősi templom a mai templom helyén létezett. Fallal kerített temető vette körül, amelybe egészen 1779-ig temettek. A középkori templomra utal az épület keletelése: a védőszent ünnepén valóban a templom tengelyével egyvonalban kel fel a Nap. További árulkodó jel a templom hajójához mért kicsi méretű és szögletes szentély.
A középkori bősi templomot az Amadék 1648-ban, majd 1670-ben restauráltatták. 1711-1755 között orgonája is lett. Volt három harangja. A templom a XVIII. században nyerte el mai alakját. Ekkor készültek el a későbarokk mellékoltárok, Szent Dizmász és Szent Tádé apostol tiszteletére (1755 előtt, báró Amade László, költő, 1704-1764) és a főoltár 1780 körül, Antióchiai Szent Margit tiszteletére (báró várkonyi Amade Tádé 1724-1807), valamint újjáépült a szentély, de a templomhajó kibővítésére és újjáépítésére is sor került a toronnyal együtt 1782 után.

A bősi templom északi oldalánál, a Csiliz patkon túl, egykori temető helyén, sík terepen helyezkedik el a bősi kálvária. 1907-ben emelte a hívek buzgósága és ugyanezen év május 5-én szentelte fel Majzon Methód szentantali szentferencrendi guardián.
Kálváriabúcsú
Minden évben, a Szent kereszt megtalálása (május 3) ünnepe után van a kálváriabúcsú, egybekötve Szent Flórián ünnepével (május 4), a járási szent Flórián ünnepéllyel.