A mai Monorierdő területén a középkorban Újfalu (Wyfalu) nevű település feküdt, egykori középkori templomának maradványai még a 19. században is álltak. A törökdúlás és az azt követő zavaros idők teljesen néptelenné tették a Duna-Tisza közének nagy részét. Az 1690-ben sorra került összeírás szerint, Újfalu sok más községgel együtt az elhagyott helységek között szerepelt. Később sem települt újra, területét Monor határába olvasztották be, nevét az Újfalusi-dűlő helynév őrzi. 

A terület Monor részeként az 1930-as évekig az Egri Káptalan birtokához tartozott. A kegyúr 1932-ben kezdeményezte a mai Monorierdő helyén lévő erdőterület parcellázását. A földművelési miniszter a terület felének, 180 holdnak a kimérését engedélyezte. 1200 db, egyenként 150 négyszögöles üdülőtelket alakítottak ki úgy, hogy az erdő 60%-át lehetett csak kivágni. Az 1933-as parcellázás után Monorierdő üdülőterületként szerepelt. 1934-ben már vasúti megállóhely is létesült az új üdülőterülethez.

A település a világháború előtt csak gazdag budapestiek nyaralóhelyeként funkcionált, a háború után sok otthontalan család költözött be a szép és csinos elhagyott nyaralókba. A településrész fejlődése ezután Monor község, majd város ambíciójától függött, de ezt a 

kényszerhelyzetet csak a rendszerváltás utáni, önállósulást célzó, civil szerveződés oldotta meg végérvényesen.

Kezdettől fogva emlegették Monorierdőn, hogy az eredetileg az Egri Káptalan birtokában lévő monorierdői terület fölparcellázásakor, külön helyet jelöltek ki miséző hely számára, de az erről szóló hivatalos iratot később már nem lehetett megtalálni..

Ilyen előzmények után merült föl az a gondolat, hogy telket kellene vásárolni kápolna, illetve misézőhely számára. A különböző telekvásárlási lehetőségek közül ez a mostani látszott a legalkalmasabbnak, a vasúti megálló közelsége miatt is. A telek tulajdonosa – özvegy Virág Ferencné – föl is ajánlotta a telket 150.000,- forintért. Olyan módon, hogy ennek az összegnek csak a felét, a gyermekeire eső részt kellett kifizetnünk. A másik rész az ő ajándéka. Mindez 1984. esztendőben történt.

Még ebben az évben kértek engedélyt “üdülő” építésére, mert kápolna szóba sem jöhetett. Az volt a szándékunk, hogy ebben alakítanánk ki megfelelő misézőhelyet. A szokásos huza-vona után az engedély 1986. február 27-i dátummal megérkezett. Az épületet Szauer Tibor építész, Makovecz Imre tanítványa és Molnár Imre vecsési építészmérnök tervezte. Az épület kivitelezése 1986. május 13-án indult, Vér László építészmérnök, egyházközségi ügyintéző vezetése alatt. Ők évfolyamtársak voltak az egyetemen.1 Használatbavételi engedélyt 1987 december végén kapott az egyházközösség.

A misézőhely ünnepélyes megáldását Marosi Izidor Megyéspüspök atya pontosan az építkezés megkezdése után két évvel, 1988. május 13-án, 19:00 órakor végezte.

A kápolna védőszentje: Munkás Szent József“

Monorierdő mint településrész 2006-ig Monorhoz tartozott.

2004-ben megalakult a „Monorierdőért Egyesület”, amelynek tagjai úgy gondolták, hogy lakóhelyükért akkor tudnak tenni valamit, ha újra kezdeményezik a különválást. A szükséges jogi lépéseket meg is tették, és az önkormányzat – amelynek 16 monori és 2 monorierdői tagja volt – a „Monorierdőért Egyesület” kezdeményezésére a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseire tekintettel 2005. április 3.-ára népszavazást írt ki Monorierdő településrész leválása és új község alakításának az ügyében. 

A népszavazás eredményes és érvényes lett. Monorierdőn a 2006-os önkormányzati választás volt az az időpont, amikor a két település végérvényesen szétvált. Monor a 21 ezer lakosú településből 18 ezer lakosú településsé vált.

A köztársasági elnök 2005-ben hozott határozata alapján, Monor város Monorierdő elnevezésű településrésze, a 88/2005. (VI. 29.) KE határozat alapján, 2006. október 1-jétől, önálló községgé vált „Monorierdő” néven. 

Az 1986-ban készült tervek szerint a Monorirdőn épült kápolna két részre, egy miséző és egy közösségi részre oszlik. A miséző részhez különálló torony csatlakozik az utcai homlokzat előtt. Mindkét épületrész magastetős, földszintes épület. A közösségi rész tetőtér beépítéssel, a miséző rész nyitott fedélszékkel készült. A beépített tetőterű rész gerincmagassága valamivel magasabb. A kápolna részt két egymáshoz csatlakozó kétszárnyú kapu nyitja a terasz felé, de megközelíthető a szentély rész felől is. A hívőknek a hajóban egyik oldalon régi padsorok szolgálnak, a helyiség másik felében mobil székek vannak. 

Az épület közösségi tereit 2022-2023-ban a Magyar Falu Program keretéből megújították.