A templom 1994-ben épült.

Az avar kori leletek bizonysága szerint folyamatosan lakottnak tekinthetı a terület egészen a török hódoltságig. Írásos és régészeti emlékek alapján egészen 1541-ig fennállt a település temploma és saját plébánosa is volt. A falu végleges pusztulásáról nincsen pontos adat, de 1546 után a defterek összeírásában már, mint puszta szerepel. A későbbiekben a vidék a Dégenfeld grófok tulajdonába kerül, akik földterületük egy részét értékesítik. Kialakul a tanyavilág. Közigazgatásilag ekkor Némedihez tartozik. Az idetelepültek egyházi ügyeiket is itt intézhették. Vasárnapi szentmisék miatt inkább a közelebbi Ócsát látogatták. 1931-ben parcellázás. Kialakul a jelenlegi település. A lakosok száma ekkor 650 fő. Minden hónap 3. vasárnapján a tanyai iskolában is tartanak szentmisét. 1945-től Gyálhoz tartozik. 1947-től, mint község önálló lesz, egyházjogilag azonban Gyál fíliája marad. 1949-től – 1976-ig már a Kocsis tanyán van lehetıség kéthetente szentmisét bemutatni, az erre a célra méltó módon kialakított helyiségben. Hála id. Kocsis Kálmánnak és családjának. Itt kerül felállításra a korábban megvásárolt harang is. Az életviszonyok az évek multával megváltoztak, ami a tanyavilág lassú megszűnését eredményezte. A családok többsége, a korábbi parcellázásból időközben községgé gyarapodott „új telep”-re költözött, ami ettől fogva egyet jelentett Felsőpakonnyal.

1976 nyara sorsforduló a katolikusok részére is. Ekkortól már a községben, az idős Hegedősék biztosítanak a házuknál misézési lehetıséget. A harangot is behozzák a Kocsis tanyáról, de nincs lehetőség a megszólaltatására. Erre várni kellett egészen 1988 októberéig. Ekkor csendül fel immáron a településen elıször a harangszó Nagy Árpád plébános úr leleményességének és id. Siska Ferencék nagylelkőségének köszönhetően. Az ő kertjükbe lett felállítva a harangláb és a harangozást is Feri bácsi és Magdi néni végezte buzgó szívvel.
1986-os év újabb változást hozott. Betegség miatt Hegedős néni már nem tudott tovább helyet adni a vasárnapi összejöveteleknek. A katolikus testvérek Bednárik mama –Rozika néni – jóvoltából az ő házában kaptak menedéket. Itt hangoztak el elıször Árpád atyától a remény szavai „Az Álom”-ról, hogy talán lesz lehetőség, belátható időn belül, templom építésére. A későbbiekben, innen hozták át a Rózsafüzér Társulat tagjai buzgón imádkozva a féltve őrzött Szűz Anya szobrot az immáron használatba vett templomba és helyezték el, az Őt megillető helyre.

A TEMPLOM ÉPÍTÉSE:
Már 1949-ben felmerült a templomépítés gondolata. Szilvási Sándor akkori plébános vezetésével Templomépítő Bizottság alakult, 15 fővel és 3 póttaggal. A terv az ismert társadalmi körülmények miatt nem valósulhatott meg. A templom részére kijelölt terület is értékesítésre került. A régi elgondolásokat Dr. Nagy Árpád plébános atya újította fel, még ki sem heverve a gyáli templom építésének fáradalmait. A hívek adományaiból sikerült a kiszemelt telket is megvásárolni. Így a vasárnapi szentmisék számára a magánházak vendégszeretetét élvezı katolikus közösség végre joggal kezdett reménykedni. A kiírt pályázatra Török Ferenc Ybl-díjas /ma már Kossuth- díjas / építész készítette el a templom terveit. Az építmény formátuma eléggé sajátos. A tervező több stílusjegy - késı bizánci, ókeresztény, valamint erdélyi - szerencsés ötvözésével alakította ki ezt az emberközeli, tájba illő formát. A munkálatok megkezdését Árpád atya már nem érhette meg, mivel a sors tragikus hirtelenséggel elszólította közülünk, a feladatokat Miklós János plébános örökölte.
1990. május 12-e igazi mérföldköve lett az elkövetkezendő időszaknak. A frissen birtokba vett terület bekerítve, rendbe téve, szépen feldíszített szabadtéri oltárral várta Marosi Izidor püspök urat, aki az ünnepi
szentmise keretében megszentelte a leendő templom alapkövét. Az építkezés az ő nagylelkű támogatásával, Miklós János plébános atya és az újra szerveződött Templomépítő Bizottság vezetésével, valamint a hívek összefogásával, még ebben az évben megkezdıdött. Az anyagiak hiányzó része köz-adakozással teremtődött meg. 1990-ben az alapok egészen, a főfalaknak csak egy része készült el. 1991 márciusában indult újra az építkezés, ekkor a munkálatokat már Nagy István plébános vezette,
aki szerencsére hamar kiismerte magát az építkezés sokrétű feladataiban. A helybéliek társadalmi munkáját erdélyi mesterek is segítették. 1991. október 20-a a használatba vétel időpontja. Előtte szeptemberben ismét plébános váltás volt. Nagy István helyére, Hefler Gábor atya érkezett. További 3 év kemény munka következett, már az ő vezetésével. Ezen idő alatt sikerült kialakítani, a
terveknek megfelelıen, a templom belső arculatát.
Figyelemreméltó a faragott kőoltár gondolati mondanivalója. A két oldalába vájt mélyedés, a betlehemi
barlang és a sziklasír, mintegy keretbe foglalja Jézus földi életét. A tervező elgondolását Sax László
kőfaragó mester valósította meg. A Stáció megjelenítése is nagyon egyéni. A félkörben elhelyezett 14 kopjafa szinte „felvezeti” a tekintetet az oltárképre. A „Fájdalmas Anya” oltárképet a plébános atya faragta és ajándékozta a felsőpakonyiaknak. /Azóta már más munkáival is gazdagította a templomot./
1994. október 22-én volt a templomszentelés, melyet Keszthelyi Ferenc püspök úr végzett. „Zeng a harang hívó szóval”... hallatszott már messziről ez a gyönyörű ének a felszentelésre váró katolikus templomból, melyet zsúfolásig megtöltöttek a hívek ezen a napon. Ki virággal, ki süteményes tálcával a kezében érkezett. Az egész esemény családiassá vált, lehetett érezni, hogy az alkalmi ruhák alatt a szívekben is ünnep van. Nagy nap volt ez a község életében, hiszen négy nehéz, fáradságos, építkezéssel töltött év gyümölcse látszott beérni. Mától végre igaz, hogy temploma van Felsőpakonynak. „Egy álom valóra vált!” A zengı harang mindig szeretettel hívja Önöket is!
A templom védőszentje a „Fájdalmas Anya”, ünnepe szeptember 15-én van. Ez a templombúcsú időpontja is, megtartva egységesen szeptember 3. vasárnapján.
Az elmúlt tíz év alatt a templomépítőkből Egyháztanács lett, anyagi helyzetünk és gazdálkodásunk független és a belső szépítgetésen, állagmegóváson túl egyre fontosabb számunkra a hitélet alakulása.
A fentiek azt mutatják, hogy nem volt hiábavaló az Úr szándéka és az építők, segítők fáradozása. "Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel." /Gal. 6,10./