Monornak már a középkorban is volt katolikus temploma, melyet a 15. század eleji feljegyzések már említenek. A török pusztítások után visszatelepült kálvinista lakosság használta a templomot 1630-tól. Katolikusok 120 évig nem éltek a településen. A 18. század derekán az egri káplán, aki a település birtokosa volt, egyre nagyobb számban katolikusokat telepített le. Jelenlétük 1753 óta számon tartott.

Ezután az egri kanonok, Gusztínyi János finanszírozásával épült fel ismét a katolikus templom a jelenlegi helyén Szűz Mária mennybemenetele tiszteletére. Alapkövét 1757. december 15-én tették le. Ez az épület jóval kisebb, egyszerűbb volt a mainál. 1767-ban megszerveződött a plébánia, plébánost is ekkor kaptak. Egészen addig Üllőhöz tartozott, kezdetben mint filia, később mint lelkészség.
A 18. század végén újabb nagyobb számú telepesek érkeztek. A kicsi, kápolnaszerű épület a római katolikus lakosság rohamos növekedésével kicsinek bizonyult, ezért új, tágasabb belsejű templom építésébe kezdtek.
Az építkezés 1800 kezdődött, alapkőletételi ünnepségére ez év július 2-án, az építkezési munkálatok befejezésére és a felszentelésre 1806. október 5-én került sor és készült el a Nagytemplom jelenlegi formájában. Tervezője mindmáig ismeretlen.
A Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt templom klasszicizáló késő barokk stílusban épült.
A templom berendezésének egy része - a szószék, a padok, a tabernákulum - a XVIII. század második felében készült.

A templom külseje:
A templom jól illeszkedik a vele szemben, az utca túloldalán, kb. 30-40 méterre álló református templom környezetébe. A két épület együtt szép, egységes későbarokk és copf hangulatot teremt. Ezen kívül a főhomlokzat kiképzésében is hasonlítanak egymásra (szimpla, homlokzati torony, timpanon, téglalap alakú bejárat, szegmensíves és félköríves ablakok, díszes toronysisak stb.).
A copf stílusú, műemlék jellegű templom északnyugat-délkeleti tengelyben áll, főhomlokzatával délkelet felé, Gomba település felé néz. 43 méter magas tornya a homlokzatba illeszkedik, abból mintegy 5 cm-t kilép. A főhomlokzat a torony alsó szakaszán lévő ión fejezetű lizénák által három részre oszlik. A két szélsőn egy-egy szobor nélküli díszfülke, a középsőn a belsőbe vezető kőkeretes, téglalap alakú, szemöldökdísszel ellátott ajtó, afölött szintén kőkeretes, szemöldökdíszes és könyöklőpárkánnyal rendelkező ablak, mely a kórusba engedi be a fényt. A bejárati faajtók felül egy-egy istenszemet, középen egy-egy angyalt, alul liánszerű növény faragványát láthatjuk. A főpárkány vonalában húzódik a templom jellegét nagyban befolyásoló háromszögű oromzat (timpanon). A harangokhoz vezető lépcsőház rácsos ablaka könyöklőpárkánnyal ellátott. Meanderes oromzatának két szélén egy-egy kehely formájú díszítmény van. A harangok szintjét párkány választja el. A harangok messzi hangzására szolgáló, félköríves, rácsos ablakok mellett korinthusi lizénákat látunk. Az órapárkányos toronyba 1841-ben Treffler József-féle toronyórát szereltek, a 20. században sajnos elromlott a szerkezete, leszerelték, helye üresen áll mindmáig. Arányosan magas, díszes toronysüvege 1859-ben épült. Igen jó arányú, értékes, barokk alkotás, négy oldalán egy-egy ablak nyílik, az ablak alatt az 1859-es évszám olvasható. A toronygomb fölött apostoli kettős kereszt zárja a tornyot.
Az épület sarkai lekerekítettek. Oldalhomlokzatai hat-hat egyenlő részre vannak osztva, minden másodikban egy-egy szegmensíves, kőkeretes ablak áll. Eső esetén az oldalhomlokzatok felénél vezeti le a csatorna az ereszen összegyűlt esővizet. A szentély két oldalsó részén a hajó ablakaihoz hasonló szegmensíves ablakok nyílnak. Hátsó homlokzata nyílás nélküli. A hajó és a szentély fölött azonos magasságú nyeregtetőt 1888-ig zsindely, azóta pedig cserép fedi. Gerincén latinkereszt van. A sekrestye a templom jobb oldalán, a szentély mellett található. Ajtaja eredetileg az utcáról nyílt, ennek kőkeretét ma is megfigyelhetjük. Jelenlegi ajtaja a plébánia kertjéből, az északnyugati oldalról nyílik. A templom külső vakolata sárga és fehér színű.

A belső tér:
Belseje egyhajós, csehsüvegboltozattal fedett, későbarokk berendezésű tér. Hossza 26, szélessége 10 méter ülőhelyeinek száma 200. A liturgikus teret az előcsarnoktól szélfogó üvegajtó választja el, amely nem egyidős a templommal. Az üvegajtótól jobbra és balra egy-egy gyóntatófülke található. A kórus fölött egy, a hajó fölött két boltszakaszra oszlik a mennyezet. A kóruson látjuk a szép, impozáns, stílusosan kialakított orgonát, a templom történetében a második orgona. 1901-ben Országh Sándor építette. 1947-ben az Angster-cég javította, 1985-ben pedig Kult László. 2 manuálos, 13 regiszteres, erõs felújításra szorul, ami az elkövetkezõ évek feladata. Régi orgonája a templommal egyidõs volt, 1826-ban Gáby Pál és Vince javította. A jelenlegi hangszer sajnos rossz állapotban van, erős felújítást igényel. A templomban a copf stílusú padok a boltszakaszok szerinti elrendezésben, négy csoportban vannak elhelyezve. Mindkét fal mentén három darab szobor látható. A színes ablakok egy-egy szent alakját ábrázolják.

A padlózat a szentélyben egy lépcsőfokkal feljebb van. A márványlépcső 1882-ben készült. A négyzet alaprajzú szentélyt kupolaboltozat fedi. A főoltár a XVIII. században készült, ismeretlen mester kiváló munkája. Szûz Mária mennybemenetelét ábrázolja, a kép két oldalán egy-egy márványoszlopot látunk, záró párkányának két szélén egy-egy angyalszobrocskával. Az oltáron látjuk még Szent István és Imre herceg aranyozott fa szobrát.

A főoltártól balra a mellékoltár áll, a Szentháromságot ábrázolja, 1858-ban készült, klasszicista stílusú festmény, kevésbé értékes. A kép két oldalán sáslevéllel díszített féloszlopok, középen fölül sugaras, aranyozott kereszt van. A leckeoldalon álló szószék copf stílusú. Aranyozott gömbben végződő kosarán növényi ornamentikák, mellvédjén Krisztus feltámadását ábrázoló dombormű, hangvetőjén a tízparancsolat táblái, kereszt és pálmaág látható. Feljárata a sekrestyéből nyílik. A vörösmárvány kereszteőkút 1827-ben készült. A belső 2002-ben teljesen megújult, már csak az orgona vár felújításra.

Az épülettől balra, apró kápolnaszerű építményben áll Nepomuki Szent János szobra, mely 1842-ben készült, kezdetben a bejárattal szemben nyert elhelyezést, kéőõbb védelme céljából a templomkertbe helyezték át (az autósok szabad kilátását zavarta).

A harangokról:
A templomban három harang használatos jelenleg. Mindháromra magas hang jellemző. A legnagyobb 310 kilós, átmérője 84 cm, Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték, a budapesti Ecclesia Harangművek készítette a 105 kilós Szent József-haranggal együtt 1922-ben az utóbbi harang átmérője 55 cm, míg a kb. 30-40 kilós, 39 cm átmérőjű lélekharang 1820-ban Franciscus Millernél lett megöntve Budán. A templom elődjének 1757-es felszentelésekor két harangot húztak fel tornyába. 1820-ban Franciscus Millertől 3 új harangot rendeltek az újonnan felépült templom részére. A templom eddigi legnagyobb harangja 1793-ban készült, 1867-ben Walser Ferenc, 1887-ben a Sulkó testvérek öntötték újjá. Az I. világháborúban a négy harangból hármat rekviráltak. A két kisebbet 1922-ben, a nagyharangot 1927-ben öntötték meg ismét, utóbbi a második világégés áldozatává vált, pótlására az óta sem került sor.
A nagyharang szól minden délben és szentmisék kezdete előtt félórával. Szentmisék kezdetekor és halottak búcsúzatásakor mindhárom harang hallható.