A XIII. századi kimutatásokban, mint a váradi püspökség birtoka szerepel Palota. A püspök egyben Bihar megye főispánja is volt, és köteles volt hadsereget fenntartani. Érdemes katonáit javadalmazásban részesítette. Így lett Palota a Czibak család javadalma. A község Újpalota néven szerepelt és a Körös partján terült el. Az 1780–90 közötti években keletkezett. Lakosai ebben az időben zsellérek voltak. A plébánia 1810 január 1-én alakult, és első plébánosa Lángh Boldizsár volt.

1819 szeptember 1-én Frimont János Mária, magasrangú katonatiszt kapta a „Palota grófja” címet és vele Palota községet és még öt községet Bihar megyében. Ugyanebben az évben lesz a velencei tartomány Főparancsnoka, Pádua székhellyel. Itt mélyül el benne Szent Antal tisztelete.

1821-ben a nápolyi királyt egy lázadásban meg-fosztják trónjától. Frimont főparancsnok kapja a megbízást a lázadó katonák megfékezésére. 1821 január 13-án volt a döntő ütközet Rietti és Antrodocco között. A lovat kilőtték alóla. Kettős veszélybe kerül: vagy agyontapossák a fölötte átszáguldó lovas katonák, vagy felismerik benne a főparancsnokot és elfogják. Ekkor mondta, midőn agyonlőtt lova mellett feküdt, kísérő katonájának: „Ha ebből a pokol­ból élve megmenekülök, a magyar róna szélén egy nagyon szép templomot fogok építtetni”. Megmenekült, leverte a lázadást, a király visszakapta trónját, és ő ezért az antrodoccoi hercegi címet és 220.000 arany-dukátot kapott. Ebből építi fel az újpalotai templomot. A tervező olasz mérnököknek azt mondja utasításként: „belső alaprajzában a templom keresztformájú legyen, kívül azonban az ércből való csapatkeresztem mintájára.”

1824 november 9-én volt a templom alapkő-letétele. 1826-ban már bádoggal befedték, 1829-ben állítják össze a carrarai márványból készült oltárát, állítják fel az orgonát és a szószéket. Ugyanez év november 22-én szentelik fel Páduai Szent Antal tiszteletére. 1831-ben a templomot építtető Frimont herceg Bécsben meghalt, és – írásos végakarata szerint – a holttestét ide szállítják, és a templom kriptájába temetik. A kripta oltára is márványból készült. Felső része carrarai fehér-, míg az alsó salzburgi vörös márvány. Nagyon értékes aranyozott ezüst kegytárgyakkal szerelte fel az építtető Frimont herceg. Kehely, monstrancia, ampolnák, füstölő, navicula, keresztelő tál és kancsó – mind csodálatosan szépek és értékesek.

1850-ben ajándékozott a templomnak egy értékes faliszőnyeget Frimont Béla, amelyet Saga Vilhelmina kurlandi hercegnő készíttetett. 1910-en renoválták először, majd a templom 150 éves jubileumára ismét, amikor is szép szembemiséző márványoltárral és ambóval egészült ki a templom belső berendezése, Mentes József tb. esperes-plébános jóvoltából.

Ma már sajnos csak 250 családja van az egyházközségnek. 2001-ben 6 keresztelést és 15 temetést végeztünk. Az egyházközség híveinek nagy része német származású. A II. világháború után sokan megjárták az orosz gulágokat, sokan ott, az idegen földben alusszák örök álmukat. A visszatelepülés itt is megkezdődött, mint Erdélyszerte.